Hallucináltak volna a tanítványok?

Azok a törénészek is, akik nem hisznek a feltámadásban, egyetértenek azzal, hogy a kereszténység úgy hódította meg a Római Birodalmat, hogy Jézus tanítványai bátran hirdették, hogy látták őt feltámadva negyven napon át és sokan közülük életüket adták ezért. Hogyan magyarázható a tanítványok halált megvető bátorsága ha nem látták volna ténylegesen Jézust feltámadva?

Ha az egészet kitalálták, nem tudjuk megmagyarázni ezt a fajta emberfeletti elszántságot, amivel az új mozgalom ügyét képviselték. Sőt mi több, akkor ők egy hazugságért haltak meg. Ez viszont lehetetlenség. Soha olyat nem hallottunk, hogy ennyi ember egy hazugságért meghalt volna – olyat igen, hogy valaki meghalt egy általa igaznak vélt hazugságért, de ebben az esetben tudták volna, hogy hazugság. De a szkeptikusok erre azt mondják, hogy valószínüleg hallucináltak a tanítványok. Nagyon akarták, hogy Jézus támadjon fel és ennek eredményeként látomásaik lettek róla.

C.S. Lewis, a neves oxfordi professzor szerint az érzékcsalódás bármely elmélete „megbukik azon a tényen (vagy ha nem tény, hanem kitalálás, akkor a legfurcsább, amit valaha ember kiagyalt), hogy e délibábban három különböző alkalommal nem ismerték fel azon nyomban Jézust.” ¹ Valóban, a magadalai Máriáról olvassuk, hogy összetévesztette a kertésszel Jézust mikor megjelent neki és csak mikor nevén szólítja, akkor ismeri fel (János ev. 20).  Aztán az emmausi tanítványokról azt írja Lukács, hogy hosszasan beszélgettek vele úton Emmaus fele, de nem ismerték fel őt csak mikor megtörte a kenyeret, ahogy Caravaggio festményén is látható (Lukács ev. 24), és ugyancsak Lukács írja le, hogy mikor megjelent a tizenegy tanítványnak, akkor azt hitték valami szellemet látnak csak mikor megmutatta sebeit, azután jöttek rá, hogy Jézus az (Lukács ev. 24). Amint Lewis írja, ezek a beszámolók alapján megbukik a hallucináció elmélete, hiszen az ember nem hallucinál egy személyről úgy, hogy közben azt nem ismeri fel. (Ha csak kitalálták a tanítványok vagy mások ezt a három történetet Jézus megjelenéséről, akkor a legfurcsább, amit valaha ember kiagyalt”, hiszen akik meg akarnak hamisítani eseményeket, azok nem így hamisítanak.)

Már ez az egy ellenérv megdönti a hallucináció elméletet, de nézzük meg a következőket is. Josh McDowell a Bizonyítékok c. könyvében felsorol néhány dolgot, amiben ez az elmélet ellentmond az érzékcsalódások jellemzőinek, amiket a pszihiáterek leírtak. ²

  • „Az érzékcsalódások nagyon egyéniek és rendkívül szubjektívek… Rendkívül valószínűtlen tehát, hogy két ember egy időben ugyanazt az érzékcsalódást tapasztalja.” Pál apostol azt írja, hogy egy alkalommal több mint 500 ember is látta egyszerre a feltámadott Jézust.
  • Egy érzékcsalódás esetén egy normális ember rájön, hogy tévesen észlel valamit és általában a többi érzéke segíti ebben.
  • Általában a “túlfeszített idegzetű”, nagy képzelőerővel rendelkező és rendkívül ingerlékeny emberek képzelegnek. A tanítványokról nem lehet elmondani ezt. Mindenikről semmiképpen.
  • „Az érzékcsalódások általában olyan időpontban lépnek fel, amely különösen a múltat felidéző hangulatba hozza az embert.” Jézus megjelenései viszont nem ilyen helyeken és időpontokban történtek.
  • Általában a hallucináló ember először erősen vágyik valami vagy valaki után és ennek hatására jön az érzékcsalódás. Például egy anya aki elvesztette fiát, minden nap emlékszik hogy jött haza fia egy bizonyos órában a munkából, elmélázik és egy idő után azt hiszi látja is őt. A Jézus megjelenései a tanítványok várakozása és akarata ellenére történt.
  • „Az érzékcsalódás általában hosszú időn át, észrevehető rendszerességgel jelentkezik.” De Jézus megjelenései negyven nap után hirtelen abbamaradtak.

Ha ezek az érvek nem győztek meg minket afelől, hogy a tanítványok nem hallucináltak, akkor tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket: Tényleg elhisszük, hogy holmi érzékcsalódások hatására ezek az emberek arra az óriási feladatra vállalkoztak, hogy az egész világot meghódítsák az evangéliummal? Tényleg elhisszük, hogy annyira becsapták őket ezek a hallucinációk, hogy valóságnak látták, és annyira meg voltak győződve, hogy életüket is adták ezért? Ilyen buta emberek lehettek ezek a tanítványok, hogy nem tudtak különbséget tenni képzelgés és valóság között? Tényleg azt hisszük, hogy ezek az emberek a hallucinációjuk következtében lettek az akkori világ erkölcsi példaképei és annak erkölcsi átformálói?

Úgy látom elég világos, hogy a tanítványok nem hallucináltak, nincs más magyarázat a történtekre mint az, hogy Jézus tényleg megjelent nekik. Ahogy Lukács írja: Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.” (ApCsel. 1:3)


  1. C.S. Lewis: Csodák, Harmat, 1994, 174. o.
  2. Josh McDowell: Bizonyítékok, KIA – Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2004, 262-267. o.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.