Ha – például Húsvét ideje alatt – megkérdezünk embereket, hogy igazán hisznek-e Jézus testi feltámadásában, akkor gyakran ilyen válaszokat kapunk: „Hát azt mondják… ki tudja?” vagy „Nem tudom, nem hiszem, de nem is olyan fontos.” vagy „Miért veszed olyan komolyan a dolgokat? Nem kell annyira belemélyedni!” Ezekben a válaszokban az a közös, hogy nem tartják fontosnak a kérdést, hogy Jézus valóban feltámadt-e vagy sem.
De nem kezelhetjük ezt a kérdést olyan könnyelműen! Kell látnunk, hogy ha Jézus nem támadt fel 2000 évvel ezelőtt térben és időben, akkor a keresztény hit hiábavaló, az emberi agyafúrtság legnagyobb áltatása, egy nagy csalás, ami félrevezetett sokakat… de nagyon. Pál apostol is, aki a keresztény hit legnagyobb terjesztője volt, elismeri ezt mikor ezt írja a korinthusiakhoz írt első levelében: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1Kor. 15:14)
„Hogyhogy? – kérdezik sokan – Hát ha nem is támadt fel Jézus, a tanításai szerint lehetne élni, lehetne hinni Istenben, lehetne imádkozni, lehetünk jó keresztények stb.” Vajon? Hívlak kedves olvasó, hogy gondolkodjunk el az alábbiakon.
Az érvelésem amellett, hogy a Jézus feltámadásának kérdése fontos azon alapszik, hogy ettől a kérdéstől függ az, hogy kicsoda Jézus. János evangéliuma szerint amikor elkezdi nyilvános szolgálatát és kiűzi a pénzváltókat és az árusokat jószágaikkal együtt a templomból, a zsidók megkérdezték tőle, hogy milyen jelt tud mutatni, ami bizonyítja, hogy van joga mindezt tenni? (János ev. 2:18) Erre Jézus rejtélyes módon a feltámadását ígéri bizonyítékként személyét illetően. Egy másik alkalommal is kérik, hogy mutasson jelt, mert nem tudtak benne hinni. Jézus említhette volna a sok csodát, amit tett, de újból a feltámadását ígéri Jónás jelének nevezve (Máté ev. 12:38-40). Többször is megígérte tanítványainak, hogy meg fog halni de harmadnap feltámad ezzel mintegy végleg megpecsételve azt, hogy ő az Isten Fia. Jézus a maga hitelességét a feltámadására alapozta. Pál apostol is azt írja: „a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult.” (Róm. 1:4) Mondhatjuk, hogy ha Jézus feltámadt, akkor ő Isten Fia, ha nem támadt fel, akkor ő nem Isten Fia. Ennyire egyszerű.
Az előbbi gondolatból világosan következik, hogy ha Jézus az Isten Fia, akkor nagyon oda kell figyelnünk arra amit tanít, ha viszont nem Isten Fia, akkor elveszíti hitelességét mint tanító. Timothy Keller, a New York-i lelkipásztor és teológus ezt írja:
„Ha Jézus feltámadt a halálból, el kell fogadnod mindent, amit ő mondott; ha nem támadt fel, miért izgatod magad bármi miatt, amit mondott? A dolgok állásán keveset változtat az, hogy nekünk mi tetszik és mi nem, minden azon áll vagy bukik, hogy feltámadt-e vagy sem a halottak küzül.” ¹
Például sokaknak fontos kérdés, hogy van-e halálon túli lét? Jézus és tanítványai azt hirdették, hogy örök életünk van ha hiszünk Krisztusban és őt követjük egész életünkkel. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János ev. 3:16) Máshol azt mondja Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él…” (János ev. 11:25) De milyen nagy áltatás ez az egész ha Jézus nem támadt fel és nem az Isten Fia! Emberek milliói az évszázadok során buta módon reménykedtek olyasvalamiben, ami nincs és sosem lesz. Akkor inkább „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”, ahogy akkoriban sokan mondták (1Kor. 15:32).
Sokakat érzékenyen érintő kérdés, hogy van-e végső igazságszolgáltatás a sok igazságtalanságra, amit elszenvedtek vagy nincs? Itt a földön világos, hogy sokszor nincs. Jézus (és nem az apostolok) tanított a legtöbbet a végső ítéletről, amiben ő is részt fog venni mint ítélő bíró, és ami által mindenki megkapja a neki járó büntetést vagy kegyelmet. Ezért is hívta Jézus az embereket megtérésre és hívják ma is az ő követői. De ha Jézus nem Isten Fia, semmi okunk bízni abban, hogy lesz végső elszámolás, igazságszolgáltatás. Akkor rengeteg ember az élet igazságtalanságai miatt keserű szívvel kell meghaljon. Akkor a sok evangelizációs prédikáció és előadás, amit a hívők tartanak, hogy hívják felebarátaikat is a megtérésre, a jóhiszemű de becsapott emberek siralmasan hiábavaló erőfeszítése.
Az sem mindegy, hogy van bűnbocsánat vagy nincs, hiszen sokakat terhel a nyomasztó bűntudat és lelkiismeretfurdalás. Az úrvacsorát (áldozást) azért rendelte el Jézus, hogy ezáltal emlékezzünk meg arról, hogy ő meghalt bűneinkért, helyettünk megfizetett azokért, ezért ha megbánjuk bűneinket, meg lesznek bocsátva. De ha Jézus nem Isten Fia, akkor nem is lehet a Megváltó hiszen egy ember nem tud megfizetni az emberiség bűneiért, értelmetlen lenne ilyesmit hinni valakiről, aki ő is egy a sok ember közül – mégha sokkal szentebb is mint a többi. A sok úrvacsorai szertartás pusztán csak az emberi bűntudat olcsó és semmit nem érő megnyugtatása lenne, a sok bűntudat miatti depressziós ember számára nem lenne vigasz.
Van-e különbség a kereszténység és a többi vallás között? Az apostolok tanítása szerint igen, mert az igazi keresztény élet – az általában elterjedt felfogással szemben – nem a bibliai parancsok és rítusok megtartására való törekvés vagy a Jézus erkölcsi tanításának való megfelelés, hanem a feltámadt Jézus Krisztus ereje által való új élet, ahogy Pál apostol írja: „Krisztus él bennem” (Galaták 2:20). De ez nem igaz ha Jézus nem támadt fel, a kereszténység is csak egy a sok vallás közül, amelyek által az emberek erőlködnek betartani bizonyos szabályokat, szertartásokat és vallásos gyakorlatokat, hátha boldogok lesznek.
Miért engedi meg Isten a szenvedést? Ez is égető kérdés. Jézus többször is mondta, hogy az ő kereszthalála nem véletlen esemény, hanem az ő szenvedését és halálát egy fontos cél érdekében engedte meg Isten – éspedig a mi megváltásunkért -, ugyanakkor Jézusnak is nagyon jó származott belőle – éspedig a feltámadása és medicsőülése. Hasonlóan azt ígéri Jézus, hogy a mi szenvedéseink is azért történnek, hogy valami nagyon jót hozzon ki belőlük Isten (Róma 8:12). Persze ez is egy nagyon olcsó vigasz ha Jézus nem támadt fel, mert akkor Jézus szenvedése és halála egy értelmetlen szenvedés és halál lenne, tehát milyen alapon ad Isten olyan ígéretet nekünk, amit Jézus esetében nem tudott megvalósítani?
A fenti gondolatok alapján úgy gondolom elmondhatjuk, hogy ha Jézus feltámadt, akkor sokkal másabb tud lenni az egész emberi gondolkodás, az élet és a végső boldogság mint ellenkező esetben. Világos, hogy Jézus feltámadása nélkül csak egy kiüresedett kereszténység van, amit nem is nevezhetünk igazából kereszténységnek.
Ezért fontos a kérdés, hogy feltámadt-e Jézus a halálból vagy nem! Ezért kellene utánanézni, hogy tényleg megtörtént-e vagy sem. Ezért nem kellene érdektelen és lebeszélő mosollyal olyasmit mondani, hogy „Á, nem kell olyan komolyan venni…” Ha az élet-halál kérdések nem fontosak, akkor mi fontos?
- Tim Keller: Hit és kételkedés, Harmat – Koinónia 2012, 221. o.
