Luther Márton ezt írta híres toronyélményéről: „Ekkor úgy éreztem, mintha teljesen újjászülettem volna s mintha tárt kapukon át magába az Édenkertbe léptem volna be.” 1 Egy valóságos csodát élt át, az újjászületés csodáját! Ezért tudta elindítani a reformációt, aminek óriási hatása lett nemcsak az egyházra, hanem az egész világ történelmére nézve is. Ennek ellenére, amikor mostanság halljuk, hogy a reformáció 500. évfordulója van, nem ez a csoda jut eszünkbe. Egy újabb vallásos ünnepre gondolunk, eszünkbe jutnak a szertartások, az unalmas prédikációk, a templomok, amiket régi korok maradványaiként meg kell őriznünk.
Pedig a reformáció ünnepe az újjászületés csodájáról szól, amit Luther is átélt, és amit bárki átélhet, ha Jézus Krisztust befogadja mint Megváltót és Urat! Manapság sokan keresik a természetfelettit, a csodákat, de inkább az ezoterikus tanításokhoz fordulnak, mert szerintük a kereszténységből ez hiányzik. Ez viszont tévedés! Az újjászületés olyan csoda, amit a Szentlélek végez el az emberben, és amihez fogható nincsen semmilyen más vallásban. Sajnos, sok névleges keresztény sem élte át ezt a csodát.
De mi is az újjászületés? Gondoljunk egy vadalmafára. Keserű almákat terem. Tegyük fel, hogy beoltjuk. Egy-két év múlva finom almákat ehetünk róla. Óriási változás állt be a vadalmafában! Nem csak egy-két jó gyümölcsöt kezdett teremni, hanem teljesen megváltozott a természete, szelíd lett, és ezért hozott jó gyümölcsöket. Hasonló dolog történik egy ember életében, mikor újjászületik. Az ember belső természete megváltozik, ami meglátszik külső tetteiben is. Ez egy természetfeletti esemény, csakis Isten képes erre – kicseréli belső, romlott természetünket egy újra. Pál apostol azt írja, hogy „…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Korinthus 5:17). Új teremtés, új ember lesz az, aki újjászületik.
A toronyélménye előtt Luther a Bibliából tudta, hogy Isten szent, gyűlöli a bűnt, ezért a bűnös embert – mint amilyen ő is – Istennek el kell ítélnie. Ezért mindent megtett, hogy valahogy Isten elfogadását elnyerje. Egy erős vihar után eladta minden vagyonát, és bevonult szerzetesnek. Rengeteget imádkozott és böjtölt, kínozta testét, sokszor takaró nélkül aludt a dermesztő hidegben, doktorált teológiából, elzarándokolt Rómába stb. Mindent megtett, hogy elnyerje az üdvösséget, de erről mégsem volt bizonyossága. Azt is írja magáról, hogy „Én pedig az igaz és bűnösöket büntető Istent nem szerettem, sőt ellensége voltam neki.” 2
Figyeljük meg, ez mennyire hasonlít más vallásokhoz, ahol az embernek saját erőfeszítései révén kell elnyernie a végső, boldog állapotot, az üdvösséget! Az iszlámban is sok előírt vallásos cselekedet által jut be valaki a Paradicsomba, a hinduk is azt vallják, hogy ha sikerül a karma törvénye szerint megfizetni az elkövetett rossz dolgokért, akkor ki tudnak szállni a reainkarnáció körforgásából, és eggyé válhatnak a mindenséggel. Ilyen értelemben Luther is csak egy volt a sok vallásos ember közül.
De ő újjászületett, mikor megértette az evangéliumot, ami különbözik minden más vallásos elképzeléstől az üdvösséget illetően. Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levelét tanulmányozva látta be, hogy Isten a bűnbocsánatot ingyen kegyelemből adja azoknak, akik Jézusban hisznek. Csoda történt életében, és ennek hatásai meglátszottak. Elkezdte szeretni Istent, már nem rettegett tőle. Azelőtt inkább saját magával volt elfoglalva, most elkezdett igazán másokért élni, ezért is indította el a reformációt. Kész volt szembeszállni a katolikus egyházzal és a pápával, mert tudta, hogy Isten szeretett gyermeke marad, akármivel is vádolják. Kész volt kiállni az igazság mellett, nem vonta vissza tanait a wormsi gyűlésen, pedig életébe kerülhetett volna. Nem félt a haláltól, mert tudta, hogy örök élete van Jézus Krisztus által. (Igaz, újjászületése után is még tévedett, de alapvetően új emberré lett.)
Nikodémus a zsidók egyik vallásos vezetője volt, de Jézus azt mondta neki, hogy ha nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát (János ev. 3:3). Pedig hitt Istenben, és vallásosan élt! Jézus neked is azt mondja, hogy újjá kell születned, nem elég a vallásos élet, az evangélium átformáló erejére van szükséged. Ezt a csodát te is átélheted! Nemcsak egyeseknek a kiváltsága, mindenki részesülhet benne, aki megbánja bűneit, és Jézus Krisztusban hisz.
Örülök, hogy én is részese lettem az újjászületés csodájának már elsőéves egyetemistaként. Egy egyszerű imádság által kértem, hogy Jézus Krisztus jöjjön az életembe, bocsássa meg bűneimet és formáljon olyanná, amilyen akarja, hogy legyek. Egy pár nap alatt teljesen új ember lettem. Jézust követve, nekem is valóban új élet kezdődött, teljesen kicserélődtem. Mély békesség lett úrrá rajtam, mert tudtam, hogy Istennel élő, személyes kapcsolatom van. Kezdtem tapasztalni, hogy meghallgatja imádságaimat, és ő is szól hozzám Igéje és Szentlelke által. Természetes lett, hogy a rossz dolgokat, amiket azelőtt tettem, nem teszem többé, ehhez nem kellett erőlködnöm, mert erkölcsi érzékem teljesen megújult. El tudtam fogadni olyan embereket is, akiket addig lenéztem vagy megvetettem. Sok nehéz döntéshelyzetbe jutottam azóta, de mindig megtapasztaltam Isten segítségét, hogy jó döntéseket hozzak. Nem kell küzdenem, hogy mindenáron elnyerjem az emberek elismerését, ahogy azelőtt tettem, mert tudom, hogy Isten értékesnek tart, és ez a lényeg.
Egyesek azt mondják, hogy ezt a változást meg lehet magyarázni pszichológiailag is. Csakhogy aki ezt a csodát átéli, az biztos abban, hogy más külső hatásra nem tudott volna ennyire megváltozni. Teljesen világos neki, hogy isteni beavatkozás történt, ott belül egy új ember lett új természettel, új vágyakkal, új gondolkodásmóddal.
A reformáció 500. évfordulóján ne veszítsd szem elől a lényeget, az újjászületés csodáját. Ma is át lehet élni ezt úgy, mint 500 évvel ezelőtt. Mert Isten ma is tesz csodákat!
———————————-
1 Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról MEK: Magyar Elektronikus Könyvtár; a teljes könyv: http://mek.oszk.hu/02500/02567/html/#10
2 u.o.
