Hétköznapi emberek nem hétköznapi élete

A történelem folyamán sok híres ember élt, akik elhívásukat betöltve nagy dolgokat vittek véghez. De mi a helyzet a kevésbé híres emberekkel? Mit jelent az isteni elhívás és hivatás szerint élni napjainkban? Következzék egy pár példa.

Nemrég ismertem meg Cs. Cs. autószerelő műhely tulajdonost. Szakszerűen van megoldva minden, kezdve az ügyfelek fogadásától el egészen a műhelyekig. Látszik, hogy mindent beleadott, hogy a cége megfeleljen a magasszintű elvárásoknak, szereti szakmáját. Ugyanakkor céltudatosan nagycsaládos, négy gyereke van, hivatásának tekinti, hogy gyerekeket neveljen istenfélelemben. Mert ő maga is istenfélő. Ami pedig még ritkább egy ilyen cégvezetőnél az, hogy szabad idejében önkéntesként bejár líceumokba, és osztályfőnöki órákon a keresztény értékek mentén segíti a diákokat felkészülni a családos életre.

V. Gy-t már rég ismerem, mérnöki egyetemet végzett, de a forradalom után Istentől kapott elhívásként az árva gyerekek felé fordult a figyelme. Létrehozott egy alapítványt, ami befogadja a 18 évet betöltött gyerekotthonokból kikerülő gyerekeket, és az alapítvány által fenntartott bentlakásban nyújt szállást nekik amíg saját lábukon meg tudnak állni. Sok árva gyerek köszönheti neki, hogy civilizált körülmények között tudott lakni, és hogy keresztény nevelést is kapott.

V. L. már rég szívén viselte a megye gazdasági fejlődésének a sorsát. Miután kilépett a gyárból, ahol dolgozott, arra szánta az energiáját, hogy segítse városának és a környező falvaknak a fellendülését, a fiatalok bevonását a gazdasági vérkeringésbe, a vállalkozók támogatását. Most a zöld energiaforrások kiaknázását is teljes gőzzel szorgalmazza és elősegíti, ez az egyik fő elfoglaltsága. Sokszor estig benn van az irodájában… nem azért mert kell hanem azért mert ez a hivatása, látszik, hogy szereti a munkáját és elvárja az alkalmazottaitól is, hogy hivatásszerűen végezzék munkájukat.

B. I. mérnökként szereti a munkáját, gyerekkori álma volt, hogy mérnök legyen. De amellett, hogy örömmel és felelősségteljesen végzi munkáját és egy nagyobb fizetésért sem hagyta ott a céget lelkiismereti okok miatt, Istentől kapott elhívásához hozzátartozik az is, hogy az egyetemisták között végez missziós szolgálatot. Fontosnak látja, hogy másokkal együtt segítsenek az egyetemistáknak személyes és lelki fejlődésükben, hogy ők is megismerjék Krisztust. Mivel egyedülálló, több időt tud erre szánni, de biztos szívügye marad ez nősülés után is. 🙂

K. K. egy design cégnél dolgozott, amit szeretett de nemesebb célokra is fel akarta használni képességeit. Egy keresztény szervezethez vették fel mint a média részleg egyik munkatársát. Egy pár év után viszont feleségével együtt – aki a jogi pályát adta fel – úgy látták, hogy az elhívásuk éppen ezzel a keresztény szervezettel dolgozni egyetemisták között. K. mostanában is felhasználja tehnikai tudását, de inkább fiatal felnőttekkel foglalkozik és segíti őket a lelki növekedésben, Isten megismerésében.

Jó dolog hivatásszerűen dolgozni de mégjobb az Istentől kapott elhívás szerint élni. Isten arra hív, hogy Krisztust kövessük. Aki igennel válaszol erre, annak nemcsak a munkája hanem az egész élete ennek az elhívásnak a hatása alá kerül. Amellett, hogy hivatásszerűen dolgozik, a hívő ember kezdi érteni Isten céljait, és tálentumaival hozzá akar járulni azok betöltéséhez.

Hétköznapi emberek így élnek egyedi, nem hétköznapi életeket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.