Amikor Isten egy koldus gyerek által bátorít

Kolozsvárról hazafelé vezetve megálltam egy pihenőhelyen. Két kisfiú Beggar childjött hozzám egy-egy virágcsokrot tartva a kezükben. Az idősebbik 7-8 éves lehetett, a kisebbik 5-6.

– Adsz nekünk is egy darab kenyeret vagy valami pénzt? – kérdezte a nagyobbik.

Mivel viszonylag jól öltözöttek voltak és nem tűntek tipikus cigány gyerek koldusoknak, nyitottabb lettem az adakozásra.

– Nincs kenyerem de itt van ez a megmaradt kompót, nektek adom… Miért koldultok? Odatettek a szüleitek?

– Nem koldulunk…

– Nem kellene kéregetnetek, mondjátok meg a szüleiteknek, hogy ők kellene eltartsanak titeket…

– Nagyon nehéz a szüleinknek is.

– Mondjátok, ti hisztek az Úr Jézus Krisztusban?

– Igen, mi hiszünk! – mondta nagyon határozottan a nagyobbik srác, ezután pedig bátran megkérdezte: – Te hívő vagy?

– Igen… Na és mit hisztek Jézusról?

– Hát azt, hogy meghalt a mi bűneinkért és feltámadt… A szüleink is hívők… ortodoxok.

– Jól van… gyertek, nektek adom ezeket a banánokat is.

– Köszönjük.

Miközben odaadtam a banánokat, megkérdeztem:

– És… olvastál már a Bibliából?

– Igen, én tudok egy zsoltárt is kivülről!

– Hm, szeretném hallani, elmondod nekem is?

Erre a nagyobbik fiú átadta a kompótot és a banánt a kisebbik fiúnak, a melle elé tartotta a virágcsokrot, mind a két kezével megfogta – mintha mikrofon lett volna -, és elszavalta a 23. zsoltárt:

– “Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem…”

– Nagyon jó! Köszi szépen! – megdicsértem, aztán mivel ki akartam nekik hangsúlyozni az első sort, megkérdeztem: – Hogy van? “Az Úr az én pásztorom,…”

– “…nem szűkölködöm.”

– Úgy van… – és röviden biztattam őket arra, hogy mindig bízzanak Istenben még akkor is amikor nehéz lesz.

Jó barátokként váltunk el, és örömmel szálltam be az autóba mert segíthettem egy kicsit ezeken a gyerekeken. De alig hagytam el a parkoló helyet, rájöttem, hogy én többet kaptam mint amennyit adtam. Szükségem volt ma bátorításra, és Isten úgy időzítette a dolgokat, hogy ez a koldus gyerek elmondja nekem ezt a zsoltárt.

Uram, jól esett, köszönöm.

—————

A hívő ember ilyen helyzetekben is Isten kezét látja mert ő legtöbbször nem természetfeletti beavatkozások, csodák által munkálkodik életünkben, hanem egyszerű, hétköznapi események, emberek által… sőt, ebben az esetben egy koldus gyerek által, aki pont jókor mondott el egy zsoltárt.

1 hozzászólás

  1. Fodor Jánosné

    ÁMEN! Igen Isten útjai kifürkészhetetlenek. A szél fuj, de nem tudjuk, hogy honnan jön és hová megy. Az Úr csodásan működik, de utja rejtve van..Isten áldása legyen életeden és további szolgálataidon. ÁMEN4

    Válasz

Kilépés a válaszból Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük