Amikor Isten egy koldus gyerek által bátorít

Kolozsvárról hazafelé vezetve megálltam egy pihenőhelyen. Két kisfiú Beggar childjött hozzám egy-egy virágcsokrot tartva a kezükben. Az idősebbik 7-8 éves lehetett, a kisebbik 5-6.

– Adsz nekünk is egy darab kenyeret vagy valami pénzt? – kérdezte a nagyobbik.

Mivel viszonylag jól öltözöttek voltak és nem tűntek tipikus cigány gyerek koldusoknak, nyitottabb lettem az adakozásra.

– Nincs kenyerem de itt van ez a megmaradt kompót, nektek adom… Miért koldultok? Odatettek a szüleitek?

– Nem koldulunk…

– Nem kellene kéregetnetek, mondjátok meg a szüleiteknek, hogy ők kellene eltartsanak titeket…

– Nagyon nehéz a szüleinknek is.

– Mondjátok, ti hisztek az Úr Jézus Krisztusban?

– Igen, mi hiszünk! – mondta nagyon határozottan a nagyobbik srác, ezután pedig bátran megkérdezte: – Te hívő vagy?

– Igen… Na és mit hisztek Jézusról?

– Hát azt, hogy meghalt a mi bűneinkért és feltámadt… A szüleink is hívők… ortodoxok.

– Jól van… gyertek, nektek adom ezeket a banánokat is.

– Köszönjük.

Miközben odaadtam a banánokat, megkérdeztem:

– És… olvastál már a Bibliából?

– Igen, én tudok egy zsoltárt is kivülről!

– Hm, szeretném hallani, elmondod nekem is?

Erre a nagyobbik fiú átadta a kompótot és a banánt a kisebbik fiúnak, a melle elé tartotta a virágcsokrot, mind a két kezével megfogta – mintha mikrofon lett volna -, és elszavalta a 23. zsoltárt:

– “Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem…”

– Nagyon jó! Köszi szépen! – megdicsértem, aztán mivel ki akartam nekik hangsúlyozni az első sort, megkérdeztem: – Hogy van? “Az Úr az én pásztorom,…”

– “…nem szűkölködöm.”

– Úgy van… – és röviden biztattam őket arra, hogy mindig bízzanak Istenben még akkor is amikor nehéz lesz.

Jó barátokként váltunk el, és örömmel szálltam be az autóba mert segíthettem egy kicsit ezeken a gyerekeken. De alig hagytam el a parkoló helyet, rájöttem, hogy én többet kaptam mint amennyit adtam. Szükségem volt ma bátorításra, és Isten úgy időzítette a dolgokat, hogy ez a koldus gyerek elmondja nekem ezt a zsoltárt.

Uram, jól esett, köszönöm.

—————

A hívő ember ilyen helyzetekben is Isten kezét látja mert ő legtöbbször nem természetfeletti beavatkozások, csodák által munkálkodik életünkben, hanem egyszerű, hétköznapi események, emberek által… sőt, ebben az esetben egy koldus gyerek által, aki pont jókor mondott el egy zsoltárt.

1 hozzászólás

  1. Fodor Jánosné

    ÁMEN! Igen Isten útjai kifürkészhetetlenek. A szél fuj, de nem tudjuk, hogy honnan jön és hová megy. Az Úr csodásan működik, de utja rejtve van..Isten áldása legyen életeden és további szolgálataidon. ÁMEN4

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.