Woody Allen ezt mondta egyszer: „Az emberi lét egy kegyetlen tapasztalat nekem… kegyetlen, értelmetlen tapasztalat – egy kínzó, értelmetlen tapasztalat egy pár oázissal, élvezettel, egy kevés kellemesérzéssel és békességgel, de ezek csak kis oázisok. Úgy általában véve egy kegyetlen, kegyetlen, bozasztó tapasztalat…” Szerintem nagyon őszinte volt mikor ezeket mondta, és jól megfogalmazta azt, amit sokan éreznek szívük mélyén az élettel kapcsolatban. Isten nélkül vannak pillanatnyi örömök az életben – többek között azok, amiket Woody Allen idéz elő humorával. 🙂 De nagyjából „egy kegyetlen, kegyetlen, borzasztó tapasztalat.”
Ezzel szemben miközben Jézust követem, én azt tapasztalom, hogy – bár az élet nem egy habostorta, sőt nagyon nehéz olykor – Isten velem van. Néha fájdalmas, de nem kegyetlen, mert Isten nem enged meg nagyobb nehézséget mint amekkorát én elbírnék viselni, és ő erőt ad mindezekben. Nem is értelmetlen mert ahogy Pál apostol mondja: „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van”. Ezt sokszor tapasztaltam. A keresztény élet nehéz, de úgy általában véve – ha Jézust igazán követem – egy értelmes, a nehézségek közepette megtapasztalt örömmel teljes, békességgel teljes és az örök életre nézve reményteljes tapasztalat.
Akár deista vagy, akár naturalista (ateista), akár nihilista, akár exisztencialista, akár panteista, akár New Age-es, akár posztmodern, akár muzulmán stb., nincs egy személyes kapcsolatod egy személyes Istennel. De keresztényként (teizmus) egy személyes Istenben hiszünk, aki a mi Atyánk, mi pedig gyeremekei. A vele való személyes kapcsolat pedig mindennél többet ért!
„Sok nyomorúságon át kell nékünk Isten országába bemennünk”
„Életünk hetven vagy nyolcvan esztendő,annak is java része nyomorúság”
„Nehéz sorsra születik az ember,a fájdalmak útja ez a földi út”
Ezek a Bibliába vannak írva.Hívő,hitetlen átélheti.A hívőnek azért jobb,mert kapcsolatba van az élet alkotójával és lehet reménysége „A mi pillanatnyi szenvedésünk örök dicsőséget szerez .”