Néha a keresztény ember ragaszkodása a meggyőződéseihez ellenségeskedést válthat ki a körülötte élőkben. Vagy egy egész országban, mint ahogy épp a napokban történt Finnországban. A 2011-2015 között hivatalban lévő finn belügyminiszter, Päivi Räsänen még 2004-ben írt egy állásfoglalást a homoszexualitásról, „megerősítve a keresztény tanítást, amely a homoszexualitást nem tekinti a heteroszexualitással egyenlő, természetes szexuális viselkedésnek.”¹ A Finn Legfelsőbb Bíróság most elítélte gyűlöletbeszéd és kisebbség elleni uszítás vádjával.
Mi segíti a Krisztus követőt, hogy engedelmeskedjen Urának, amikor tudja, hogy az emberek elutasításában részesülhet Istenhez való hűsége miatt? … Hogy tudja egy keresztény közismert személy Päivi Räsänenhez hasonlóan képviselni álláspontját? Hogy tud nemet mondani egy fiatal alkalmazott főnöke erkölcstelen kérésére? Hisz karrierjét kockáztatja. Vagy hogyan tudná megszakítani valaki a párkapcsolatát, ha a párja teljesen más értékek mentén képzeli el az életet? Hisz lehet nem talál majd házastársat, és még az emberek is elítélik ezért.
János apostolnak egy érdekes megjegyzésére bukkanunk, ha az utolsó vacsora kezdő mozzanatát olvassuk. Ebből megtudjuk, hogy mi segítette Megváltónkat a végső engedelmességében. Az közismert, hogy nagycsütörtök estéjén Jézus elkezdte mosni tanítványai lábát, és ezzel megalázkodásának és megaláztatásának nagyheti útjára lépett. De talán nem annyira ismert az, hogy János apostol a beszámolóját ezzel a megjegyzéssel vezeti be: „Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától,… és elkezdte a tanítványok lábát mosni…” (Jn 13,3-5).
Hogy tudott tehát Jézus engedelmeskedni Isten akaratának, mikor tudta, hogy az emberek nemcsak elutasítják, hanem meg is ölik? János szerint úgy, hogy tisztában volt személyének legmélyebb identitásával. Tudta, hogy kicsoda: ő Isten Fia, aki öröktől fogva a Szentháromság Istennél volt, tőle jött, és hozzá megy vissza. Földi viszonylatban názáreti származású zsidó volt, elsőszülött fiú, ácsmester, rabbi, új hitet hirdető tanító, de identitásának nem ezek az elemei segítették, hanem az örökkévaló, lelki identitása, az, hogy ő a Fiú Isten.
Miért ez a legmélyebb, elsődleges identitása segítette őt a kereszt felé vezető útjában? Ezt akkor értjük meg, ha megfigyeljük az identitáskérdés működését nálunk embereknél.
Mindenki el tudja mondani magáról, hogy földi viszonylatban kb. kicsoda (pl. magyar, fiatal, nő, angol tanár, anya, sportos alkatú, túrázni szerető stb.). Ez a másodlagos identitásunk megvan többé-kevésbé, ha még alakul is idővel. De ezentúl mindenkiben ott van az a vágy, hogy bizonyítsa értékes voltát, azt, hogy életének van jelentősége és értelme, azt, hogy ő olyan valaki, aki megérdemli az emberek (vagy akár Isten) elismerését. Ezt szakzsargonnal úgy hívják, hogy identitást épít, az elsődleges, legmélyebb identitását. Hogyan teszi ezt az ember? Timothy Keller szerint: „Napjaink individualista kultúrájában inkább a teljesítményünkből, társadalmi helyzetünkből, adottságainkból vagy szerelmi kapcsolatainkból próbáljuk elnyerni [identitásunkat és önértékelésünket]. Az identitás megalapozásának végtelen lehetősége van”.² Tehát a helyzet az, hogy mi, emberek nem pusztán vágyunk siker, poziciók, elismerés, kapcsolatok stb. után, hanem ezekből merítjük végső identitásunkat, ezek által akarjuk bizonyítani értékességünket, jelentőségünket… mondhatjuk így is: azt, hogy valakik vagyunk. Ez egyébként az ember legfontosabb célja. (Hogy ez miért tévút, arról bővebben más cikkben írok.)
Ezt figyelembe véve láthatjuk, hogy miért nehéz Isten akaratát teljesíteni olyan helyzetekben, amelyekben mások elutasításával és elítélésével kell számolnunk. Azért, mert az emberek elfogadását és elismerését elveszítve éppen az identitásépítésünk fullad kudarcba.
És most már látjuk azt is, hogy Jézust miért az a tudat segítette, hogy „az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy”. Mert önbecsülését és végső identitását nem az emberek elismerése határozta meg, hanem az Istennel való örök kapcsolata. Ezért tudta elviselni saját népének és a római politikai vezetőknek az elutasítását, sőt, tanítványai hűtlenségét is.
Ha Jézust az identitástudata segítette életveszéllyel járó engedelmességében, akkor minket, keresztényeket is a Krisztusban nyert új identitásunk ismerete tud segíteni. Mert annak az embernek, aki befogadta Jézus Krisztust az életébe, van egy stabil, örökkévaló identitása, éspedig ő Isten gyermeke: „Akik pedig befogadták [Krisztust], azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében” (Jn 1,12). Egyébként sokféleképpen írja le a Biblia a megtérő ember új identitását: igaznak nyilvánított bűnös, Isten országának polgára, a Szentlélek temploma, új természettel rendelkező ember stb.³ Ez a minden képzeletet felülmúló új identitás tud segíteni a hívő embernek is a Krisztus követésében olyan helyzetekben, amikor elítélik őt más emberek.
Hogyan? Úgy, hogy ha Isten szeretett gyermeke vagyok, akkor ez a legmélyebb identitásom, nincs szükségem arra, hogy az emberek elismerésére, sikerre, sok évi munkámra vagy az elért díjakra építsem fel az identitásom. Ezért, ha elutasításban is van részem az emberek (akárki) részéről, továbbra is Isten értékes gyermeke maradok, „nem dől össze a világ”.
Ha tehát tudatában vagyok a Krisztusban való identitásomnak, akkor ez tud igazán segíteni abban, hogy engedelmeskedjek Istennek akkor is, ha kiközösítenek vagy hátrányos helyzetbe kerülök a hitem miatt. Lehet kinevetnek a barátok azért, mert a Bibliát olvasom és imádkozom, de nekem nem ők mondják meg, hogy ki vagyok és hogy jófej vagyok-e vagy sem, hanem Isten. Lehet elítélnek az emberek azért, mert nemet mondok olyan felkérésekre, amelyek ellenkeznek Isten akaratával (pl. hazugság), de megint, nem az határoz meg, amit az emberek gondolnak rólam.
Bizonyára Päivi Räsänent ez segíti továbbra is kiállni meggyőződése mellett, mint hitvalló keresztény. Az ország legfelsőbb bírósága is elítélheti, akár millió honfitársa gyűlölködőnek és „kisebbség elleni uszítónak” bélyegezheti, mégis tudhatja, hogy Isten gyermeke, ez a legmélyebb identitása, stabilan, egy egész örökkévalóságra…
Továbbgondolnivaló
Mi az, ami téged megakadályoz engedelmeskedni Istennek? Ha felismered, hogy te is földi dolgokból meríted legmélyebb identitásodat, gyere Krisztushoz. Ha még nem fogadtad be őt, akkor megteheted, és lásd meg: az új identitás, amit általa nyersz, sokkal értékesebb, mint bármi más ezen a földön, és képes leszel engedelmeskedni Istennek, aki a legjobbat akarja neked.
¹ Szabados Ádám, Törékeny, https://szabadosadam.hu/torekeny/
² Timothy Keller, Hit és kételkedés (Kolozsvár: Koinónia, Budapest: Harmat, 2012), 184.
³ Róm 3,21-26; Ef 2,19; 1Kor 6,19; 2Pt 1,4
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.