„Én hiszek Istenben, de nem tudom elfogadni a szűztől való születés történetét. Hát ki hallott ilyet?! Hogy egy gyerek megszülessen, oda egy férfira és nőre van szükség.” Sokszor hallunk ilyen szavakat olyanoktól is, akik Istenben hívő embereknek vallják magukat, miközben át sem villan a fejükön, hogy értelmetlen ilyesmit mondani.
Mikor Istenről beszélnek ezek az emberek, akik azt mondják hisznek benne, hát nem azt értik alatta, aki vagy ami létrehozta a világmindenséget, a csillagrendszereket, a napot, a földet és mindent ami azon van, az embert is? Akár evolúció által, akár nem azáltal teremtette Isten a viágot, ha hiszünk benne, akkor a Teremtőként kell felfognunk őt, mert máskülönben ki vagy mi az az isten, aki nem teremtő? Ő is csak egy ember, vagy egy szikla, vagy egy hatalmas energia, vagy egy fogalom? Akkor miért neveznénk Istennek, az előbbi szavak jobban illenek rá.
Ha viszont a Teremtőt értjük az Isten megnevezés alatt, akkor elmondhatjuk elég határozottan, hogy egy női petesejt megtermékenyítése férfi ivarsejt nélkül enyhén szólva sokkal kisebb csoda mint a világmindenség megalkotása. Ha valaki azt mondja, hogy hisz Istenben, de nem tud hinni a szűztől való születés történetében, akkor önmagával kerül ellentmondásba, mert azt mondja, hogy hisz Istenben, aki képes megtenni egy olyan hatalmas csodát mint a világ teremtése, de arra már nem látja képesnek Istent, hogy egy ennél sokkal kisebb csodát tegyen. Ez ellentmondás.
Mária is hitt Istenben, de mikor az angyal azt mondta neki, hogy fiút fog szülni, azt kérdezte, „Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?” (Lk. 1:34) Erre az angyal azt válaszolta, hogy „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged… mert Istennek semmi sem lehetetlen.” (Lk. 1:35-37) Ennek a válasznak a hallatán, Mária elhitte, hogy Isten meg tudja és meg is teszi vele ezt a csodát. Nem volt gond, hogy feltette azt a kérdést, az egy normális, emberi reakció volt, hiszen tényleg ilyesmi nem történik meg természetes módon. De elhitte, hogy természetfeletti módon megtörténhet, Istennek ez sem lehetetlen. Ha nem hitte volna el, ő is addigi hitével került volna ellentmondásba, de elhitte, mert az angyal szavai, hogy ti. Istennek semmi sem lehetetlen, emlékeztették arra, amit amúgy is hitt Istenről.
Mária számíthatott arra, hogy ha nem is kövezik meg, a társadalomból kirekeszthetik, nem beszélve arról, hogy József nem veszi el feleségül. Mégis vállalta a szégyent és a veszélyt, ami Jézus megszülésével járt, mert bízott Istenben — aki egy ilyen csodára képes, az arra is képes, hogy megóvja őt mindenfajta veszélytől, hátránytól. Meg is óvta Isten, József elvette feleségül, nem lett kirekesztve sem a társadalomból, és ráadásul (vagy inkább elsősorban) a testetöltött Istennek lett földi anyja.
Nekem is üzeni ezt a karácsonyi történet: ha Isten képes volt ilyen csodára, akkor ő meg tud segíteni engem is mindenben, és meg tud óvni mindenfajta veszélytől. Nem kell féljek, bízhatok Istenben, és hozhatok jó döntéseket. Neked is ezt üzenheti ha kész vagy elhinni, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia több mint 2000 évvel ezelőtt közénk jött egy szűz által.
Olyan sok dologtól félünk mi emberek, fiatalok és idősek egyaránt. Félünk attól, hogy nem kapunk munkát, vagy attól, hogy elveszítjük a jelenlegi munkahelyet, félünk, hogy nem sikerül végigvinni egy tervet, amit elkezdtünk, félünk, hogy elválnak szüleink, hogy valami baleset ér minket, hogy elveszítünk egy jó üzleti lehetőséget, hogy elhagy a kedvesünk, hogy nem találunk jó házastársat, félünk a következő gazdasági válságtól, vagy politikai helyzettől, vagy valami betegségtől stb. Ezek a félelmek pedig arra vezetnek sokszor, hogy vétkezzünk, és olyan döntéseket hozzunk, amelyeknek a következményei ránk nézve is és másokra nézve is fájdalmasak. De ez nem kell így legyen! Nem kell rossz döntéseket hoznunk, nem kell vétkezzünk, mert nem kell féljünk, bízhatunk Istenben, neki minden lehetséges, és meg tud minket is segíteni! Nem kell lopjak a cégemtől attól félve, hogy nem lesz elég pénzem a betevő falatra. Nem kell féljek akkor sem ha kiraknak a munkehelyemről (mert pl. nem akartam hazudozni). Bátran felvállalhatom, hogy Jézusban hiszek, mégha lenéznek is ezért az emberek. Nem kell féljek ha ágynak esek is valami betegség miatt, mert Isten ura ennek a helyzetnek is. Nem kell odaadnom testemet valakinek, mert félek, hogy elhagy. Nem kell lemondjak értékeimről, elveimről, nehogy kiközösítsenek. Nem kell agyondolgozzam magamat attól tartva, hogy a családomnak nem lesz elég a kevesebb. Nem kell féljek a haláltól sem, mert az is akkor és úgy következik be, amikor és ahogy Isten megengedi.
Jézus születése emlékeztessen minket Isten mindenhatóságára, és bízzunk benne, ne féljünk! Akkor megtapasztaljuk, hogy ő „sok csodás tervet” (Zsolt. 40:6) visz véghez életünkben.
