Vannak akik azt gondolják, hogy a keresztény tanítás lényege az, hogy ha hiszünk Istenben, imádkoz(gat)unk, akkor ő megsegít. Ebben van igazság de nem ez a kereszténység lényege hanem az evangélium, miszerint Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért (1Kor. 15:3) kb. 2000 évvel ezelőtt, és ezáltal megfizette helyettünk a bűneinkért járó büntetést, hogy aki hisz és megbánja bűneit, bűnbocsánatot nyerjen. EZ JÓ HÍR!
Mások úgy gondolják, hogy törekedni kell jó embernek lenni, ez a lényeg a kereszténységben. Ebben is van igazság, de nem ez a lényeg, sőt az ember rá kell jöjjön arra, hogy nem tud jó ember lenni – távolról sem. Az evangélium azt mondja, hogy mi nem tudunk igazából megváltozni mert bűnös természetünk van, de Jézus Krisztust befogadva Krisztus kezd élni bennünk Szentlelke által (Gal. 2:20), és így tudunk megváltozni – belülről a külső cselekedetek felé. EZ JÓ HÍR!
Az egyik legelterjedtebb nézet az, hogy a kereszténység lényege a szeretet… a lényeg, hogy szeressük egymást. De általában ezen a felszínes családi vagy baráti szeretetet meg az általános tiszteletet értik. Amíg viszont az emberek között látjuk a ridegséget, egymás lenézését és megvetését, az irigységet, az elutasítást, egymás megkárosítását, halljuk a gúnyt, a kárörömet és szidalmazást stb. addig igaz marad az, amit a Heidelbergi Káté mond a 4. kérdésre, éspedig: természetünk szerint hajlamosak vagyunk Isten és felebarátunk gyűlöletére. Az evangélium szerint viszont mikor valaki – Krisztus által – befogadja az isteni szeretet és átéli azt (Róm. 5:5), akkor lesz képes ehhez hasonló szeretetet tanúsítani mások felé. EZ JÓ HÍR!
Mások szerint: járni templomba, betartani a hagyományokat – ez a kereszténység lényege. De amint valaki nem lesz egyetemista csak azért mert bejár egy egyetem épületébe, ugyanúgy senki nem lesz igazi keresztény csak azért mert jár templomba. Az evangélium szerint – ami a lényeg – maga Isten költözik be életünkbe azáltal, hogy befogadjuk Krisztust, és így testünk a Szentlélek temploma lesz (1Kor. 6:19) és egy élő kapcsolatba kerülünk Istennel – akár templomban, akár a konyhában. EZ JÓ HÍR!
Az evangélium szó a görög „evangelion” szóból ered, aminek jelentése jó hír. A keresztény jó hírt nevezzük manapság az evangéliumnak. Az Újszövetségben négy evangélium van de nem egészen helyes így mondani (az első két században nem is nevezték evangéliumoknak) mert egy evangélium van, amiről azok is írnak. Pál apostol határozottan állítja ezt (Galaták 1:6). A kereszténység fő üzenete, lényege egy jó hír, az evangélium, aminek középpontjában Jézus Krisztus van. Jézus híres mondata nagyon jól összefoglalja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János ev. 3:16)
A többi vallásban nincs evangélium mert alapvetően az a fő üzenetük, hogy mit kell tegyen az ember ahhoz, hogy elnyerje az istenek jóindulatát vagy hogy valamiféle paradicsomi állapotba kerüljön. Igazán sosem tudják megnyugtatni az embert és lelkiismeretét. Ebben is nagyon különbözik a kereszténység minden más vallástól. A kereszténység a bűnbocsánat, az Istennel való megbékélés, az Istennel való szeretetkapcsolat, a kárhozattól való szabadulás és a belső átformálódás lehetőségét kínálja fel ingyen kegyelemből Krisztus által, míg a többi vallás „drága áron” kínálja mintha meg lehetne vásárolni ezeket, vagy egyáltalán nem is kínálja (pl. szeretetkapcsolatot Istennel egyik sem kínál igazán).
Amikor jó hírt kapunk, akkor örülünk – sikerült a nehéz vizsga, felvettek az óhajtott állásra, szabadságot kaptam, nyertem egy kirándulást, megszületett a gyermekem stb. Ehhez hasonlóan, aki hisz az evangéliumban, annak nagy öröme van mert egész földi életére és az örökkévalóságra kiterjedő jó dolgokról kapott hírt.
Kálvin János: “Az evangélium nem a szavak doktrinája hanem az életé. Nem lehet felfogni csak az értelmünkkel vagy memóriánkkal, hanem akkor érti meg valaki teljes egészében mikor az egész lelkét megszállja és a szívének legmélyebb zúgaiba behatol.” (Keresztyén élet, Koinónia)
