Megnézve az „anyák megmentőjéről” szóló filmet, megdöbbentett, hogy az akkori (1840-es évek) orvostudományokban jártas szakemberek és egyetemi professzorok mennyire elfogultak voltak, és mennyire ellenezték Semmelweis egészségügyi intézkedéseit. Ennek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy manapság sokan úgy látják, hogy a jelenkor ateista természettudósai már nem elfogultak, megszabadultak mindenfajta előítélettől, vallásos ideológiától, világnézeti hatástól, ami régen meggátolta a tudományok fejlődését. Vajon így van ez? (Nem mellesleg a felvilágosodás korának tudósai is úgy gondolták, hogy megszabadultak a vallásos előítéletektől és babonáktól.)
A film szerint a híres nőgyógyász megfigyelései alapján arra jutott, hogy a sokszor halálos kimenetelű gyermekágyi lázat az orvosok viszik át az anyákra a boncolóban megfertőzött kezükkel, és hogy ezt megelőzhetik a klóros fertőtlenítéssel. A kollégái és tudóstársai viszont előítéleteik és kicsinyes érdekek miatt elutasítják az újszerű javaslatokat. A filmben Semmelweis három hetes kísérletének eredménye végül meggyőzi a szülészeti klinika vezetőjét és a kollégákat arról, hogy klórral megakadályozhatják a sok halálesetet. Mégis, ami majdnem tragikusan meghiúsítja Semmelweis erőfeszítéseit, az nem az elmélete ellen felhozott tudományos bizonyítékok, hanem kollégáinak a versengése és rosszindulata, a klinika vezető orvosprofesszorának büszkesége és hírnevének féltése, az ellene irányuló előítéletek, valamint a fennálló tudományos felfogáshoz való túlzott ragaszkodás.
Vajon a valóságban is így történt? Majdnem. Igazából még rosszabb volt a helyzet: „Intézkedései rendkívül népszerűtlenek voltak, kollégái pedig a statisztikai bizonyítékokat egyszerűen nem vették komolyan annak ellenére, hogy rendelkezései nyomán a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán kisebb lett, mint a bábákén.”¹ Tehát a kollégái nem vették figyelembe a tudományos bizonyítékokat. A Bécsi Egyetem Orvosi Kara – ahol egyébként ő sebészdoktori címet kapott – elutasította nézeteit a gyermekágyi lázról. Leginkább gyakorlatainak újszerűsége és főleg az ő „szenvedélyes hangvétele” miatt nem fogadták az általa felfedezett megoldást.²
Az ember önkéntelenül is felteszi azt a kérdést, hogy vajon az évszázadok során tényleg annyira megváltozott volna a tudós társadalom, hogy manapság már minden előítélettől, téves tudományos paradigmától és személyes érdektől mentesek az ateista tudósok, ahogyan azt ők állítják?
Akik a mai tudósok előítélet-mentességéről beszélnek, azok azt is állítják – kimondatlanul –, hogy az emberek egy csoportja (ti. az ateista tudósok) az utóbbi évszázadok alatt egy HATALMAS változáson ment át: megszabadult attól az emberi gyarlóságtól, hogy előítéletek, érdekek, vágyak, félelmek és téves paradigmák vezessék. Nagyon merész állítás! Általában véve nem ezt tapasztalhatjuk, a közelmúlt eseményei is arról tanúskodnak, hogy rengeteg előítélet vezeti az embereket akár a hétköznapokban, akár a közéletben, akár a nemzetközi viszonyokban. Mint mindenki más, a tudósok is szenvednek ebben a „betegségben”. Ha figyelembe vesszük az emberi természetet, amire a Semmelweis film is rámutat, akkor arra kell következtetnünk, hogy a tudósok ma is lehetnek elfogultak. Ez hozzátartozik az emberi gyarlósághoz. John Lennox, oxfordi matematikus azt írja, hogy „a felvilágosodás eszményét, a hűvösen racionális tudományos megfigyelőt” aki mindenfajta elfogultságtól mentes, „manapság a tudományfilozófusok leegyszerűsített mítosznak tekintik”.³
Ez azt jelenti, hogy a tudósok kutatásait nem kell elfogadnunk? Valami hátsó szándékot, elfogultságot kell feltételeznünk azok mögött? Vannak, akik így viszonyulnak a tudományokhoz. Ez persze téves hozzáállás. Igenis bízhatunk a tudósokban, amikor a fizikai világ működéséről, törvényszerűségeiről fogalmaznak meg állításokat. Még ha tévednek is bizonyos kérdésekben a fizikai világ működését illetően, egy idő után a tudomány fejlődésének köszönhetően kijavítják a tévedéseket, előítéleteiket legyőzik (Semmelweis felfedezéseit például később igazolta a tudomány)… Nem vagyok a tudományok ellensége, sőt kíváncsian követem azokat, és úgy gondolom, hogy figyelembe kell vennünk a tudományos kutatások eredményeit.
De feltevődik egy nagyon fontos kérdés: miközben az ateista tudósok nem mentesek a kicsinyes előítéletek hatásától, sőt, a téves tudományos paradigmákhoz való ragaszkodástól sem, mentesek volnának valamilyen világnézet vagy filozófia (a legerősebb előítéletek) hatásától? Úgy gondolom, hogy ésszerű azt gondolni, hogy nem, vagy legalábbis nagyon is lehetségesnek tartani, hogy nem. Ők azzal vádolják a hívő embereket (és tudósokat), hogy a hitük, tehát a világnézetük miatt elfogultak, ők viszont nincsenek semmilyen világnézet hatása alatt. Vajon így van ez? Lennox A tudomány valóban eltemette Istent? című könyvében rámutat arra, hogy az ateista tudósokat egy világnézet, egy hit vezeti sok kérdésben. Ez a világnézet pedig nem más mint a naturalizmus, miszerint csak a természet (az anyagi világ) létezik, nincs természetfeletti valóság (supernaturalizmus). Lennox amellett érvel, hogy a naturalizmus (tehát az ateizmus) nem a tudományos bizonyítás eredménye, hanem egy a priori (előre elfogadott) felfogás, filozófia. Ennek hatása alatt van sok tudós. Lennox arra is rámutat, hogy ez a világnézeti elfogultság nem érinti a tudomány számos területét, viszont sajnálatos eredménye az, hogy „…nem veszik komolyan, sőt ádázul elutasítják az olyan adatokat, jelenségeket és értelmezéseket, amelyek nem illenek bele a naturalista gondolkodásmódba.”⁴ Következzen Lennox könyve alapján egy néhány példa tudományos tényekre és azok következményeire, amelyeket elutasítanak az ateista tudósok (ezekről bővebben más bejegyzésekben szeretnék írni):
- az univerzumnak kell legyen egy kezdete, mert a végtelen múlt fogalma abszurd (egyes tudósok azt hiszik, hogy mindig is létezett);
- tudományosan bizonyított, hogy az univerzumnak volt kezdete (ősrobbanás), ez viszont feltételez egy kiváltó okot, egy Teremtőt (sokak szerint az ősrobbanásnak saját maga volt az oka);
- a matematikai és fizikai törvények csupán leírják a világegyetem működését, de nem tudják létrehozni azt, mint ahogy egyesek állítják;
- a világegyetem finomhangoltsága a tervezettségre mutató jel (az ateista tudósok szerint az univerzum csak olyan, mintha megtervezték volna, de nem tervezett);
- a DNS molekulákban található hatalmas mennyiségű információnak szellemi (intelligens) eredete kell legyen;
- ennek a genetikai kódnak a dekódoló rendszere (a sejtben) elképesztően komplex, egy ember sem tudná létrehozni, nemhogy a vak véletlen;
- a fosszilis leletek között nincs meggyőző bizonyíték a makro-evolúcióra;
- a nem egyszerűsíthető komplexitású rendszerek (amiből sok van az élővilágban) nem fejlődhettek ki véletlenszerű, fokozatos fejlődés során, mert egy-egy alkotórészük nélkül nem működhetnek.
Összegzésként tehát: nem arról van szó, hogy nem bízhatunk a tudományban általában véve, de vegyük észre, hogy az ateista tudósok – bár ők azt állítják, hogy mentesek minden világnézeti előítélettől –, valójában a naturalizmus hatása alatt vannak, ezért elutasítanak számos olyan tudományos megfigyelést és / vagy azok következményeit, amelyek megkérdőjelezik ateista világképüket.
Arra hívom a kedves olvasót, hogy törekedjen tárgyilagosságra, ismerje meg a naturalizmus ellen szóló tudományos tényeket és / vagy az azokból származó következtetéseket, és azután kövesse a nyomokat, bárhova is vezetnek azok.
- ¹ http://semmelweis200.hu/semmelweis-ignac-elettortenete/
- ² uo.
- ³ John Lennox, A tudomány valóban eltemette Istent? (Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2008), 35.
- ⁴ Lennox, 37.
