A keresztények szerint a Biblia Isten Igéje, amely által Isten kinyilatkoztatja önmagát. Lehet, hogy a szkeptikusok megmosolyogják, mégsem szégyelljük ezt az igazságot. Röviden az érv: a Biblia isteni eredetét azért valljuk, mert általa élő kapcsolatba kerültünk Istennel. Bővebben: a Szentírás szavait hallva / olvasva megtapasztaltuk, hogy megvilágosodik előttünk annak üzenete, így élő hit fakadt bennünk Jézus Krisztusban, ezáltal pedig átéltük azt, hogy Isten megbocsátotta bűneinket, és magához fogadott minket, élő kapcsolatba kerültünk vele, ezért hisszük, hogy a Biblia Isten Igéje. Ezt az érvet így is meg lehet fogalmazni: a Bibliát Isten maga hitelesíti.
Én is átéltem ezt, amikor olvastam Jézus szavait: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt hogy bőségben éljenek” (Jn 10,10). Meg vagyok győződve arról, hogy Isten az ő Szentlelke által szólt hozzám ez az igén keresztül, én hittel válaszoltam, és azóta ebben az élő kapcsolatban élek vele. Ez nálam pontszerűen egy pár óra alatt történt, de másoknál egy hosszabb folyamat.
Ez persze egy szubjektív tapasztalat, amit sokan meg is magyaráznak pszichológiailag vagy egyéb módon. De két dolog ezzel kapcsolatosan elgondolkodtató lehet azoknak is, akik ezt az érvet elutasítják.
1. A történelem során nagyon sokan számoltak be erről a tapasztalatról – emberek milliói állították, hogy így vagy úgy hallották a Biblia szavait, és Isten a megtérés útjára vezette őket, átélték a bűnbocsánatot Isten részéről és teljesen új emberek lettek (lásd például Szent Ágoston megtérését). Ha a Biblia nem isteni ihletésű, akkor hogyan magyarázható az, hogy ilyen sok ember mégis azt állítja, hogy a Biblia szavai által Istent és a vele való kapcsolatot tapasztalja meg? Ennyi ember becsapta volna magát? Ennyi ember, közöttük nagy gondolkodók is (mint pl. Blaise Pascal) belemagyarázták tapasztalatukba Istent, netán megőrültek? Én ezt legalábbis ésszerűtlen alternatívának látom.
2. Más vallások szent iratainak olvasása / hallgatása közben ilyesmi nem történik. Nem igazán vannak olyan beszámolók, melyek szerint valakik a Koránt vagy a Bhagavad-gítát olvasva Istennel kapcsolatba kerültek. Ezekben olvashatnak azokról a praktikákról és tettekről, amiknek végrehajtása elvezeti őket valamilyen természetfeletti tapasztalatra, akár egy istenséggel való kapcsolatra, de nem magának a szent iratnak az olvasása / hallgatása által jutnak el erre. Nagy különbség a Biblia és a többi vallásos irat között!
Michael J. Kruger (a Reformed Theological Seminary elnöke és Újszövetség professzora) szerint a Biblia önmagát hitelesíti, és rámutat egy meglepő jelenségre arról, hogy a történelem folyamán hogyan fogadták el a Bibliát Isten Igéjének az emberek:
Ahelyett, hogy a történelmi bizonyítékok mélyreható vizsgálata győzte volna meg őket, sokan a Biblia különleges jellegének és erejének megfigyelése révén jutottak arra a meggyőződésre, hogy a Biblia Istentől származik.¹
A klasszikus érv a Biblia isteni ihletettsége mellett a Biblia egységéből vett érv. Az, hogy isteni hatás nélkül a Biblia telve lenne ellentmondásokkal és következetlenségekkel, még azoknak sem tűnik fel, akik olvassák és szeretik a Bibliát. Gondoljunk bele:
- A Biblia 66 könyvből áll, amelyek sokféle stílusban íródtak: történelmi elbeszélés, költészet, személyes levelezés, életrajz, törvény, prófécia, példázat stb.
- Kb. 1600 év alatt jött létre, tehát az írók nagyon más történelmi és kulturális környezetben írtak.
- 40 író írta, próféták és apostolok (vagy ezek tanítványai), de mindegyik különböző személyiségű és foglalkozású (király, pap, hadvezér, halász, államférfi, pásztor, földműves, vámszedő, orvos stb.)
- Az sem mellékes, hogy az írók különböző életkörülmények között (fogságban, békeidőben, politikai zűrzavarban, menekülés közben, idegen országban stb.) és különböző lelkiállapotokban írtak.
Tegyük fel, hogy egy könyvet találnánk, amelyre szintén igazak a fenti jellemzők, de csak egy nehéz témáról szólna, mondjuk például a klímaváltozás megelőzéséről – úgy, hogy nem Isten ihlette az írókat. Vajon egységes lenne ez a könyv? Nem sok esély van rá. Az emberek gondolkodása nagyon sokat változik 1600 év alatt. Ráadásul, ha olyan változatos hátterűek, mint a Biblia írói, a hasonló gondolkodásnak az esélye közelít a nullához.
A Biblia viszont nehéz kérdések százaival foglalkozik, nagyon különböző hátterű és életkörülményű 40 író írta 1600 év alatt, mégis egységes, nem találunk benne ellentmondásokat, következetlenségeket. Látszólagos ellentmondásokba ütközhetünk, de tüzetesebb tanulmányozás által ezek vagy feloldhatók vagy kiderülnek róluk, hogy paradoxonok. Ha csak néhány fontos témát tekintünk, amelyek végigvonulnak a Bibliában – kicsoda Isten, az ember bűnössége, Krisztus személye, pénzkezelés, bölcsesség –, ezekről teljesen összefüggően és következetesen tanít, bár fokozatosan (progresszíven). Norman L. Geisler hitvédő, teológus és filozófus frappánsan így fogalmazta meg a Biblia egységéből vett érvet:
Annak a valószínűsége, hogy az ilyen mértékű egység véletlenszerű, végtelenül kisebb mint annak a valószínűsége, hogy isteni beavatkozás eredménye.²
A sok bibliai prófécia beteljesülése egy másik erős érv a Biblia isteni eredete mellett.
- Meg tudnánk mondani, hogy a következő 400 évben milyen világhatalmak jönnek létre és tűnnek el? Dániel próféta épp ezt tette, amikor előre leírta, hogy milyen birodalmak következnek a Babiloni Birodalom után: méd-perzsa, görög, római (Dán 2 és 7). Így is lett.
- Meg tudnánk mondani, hogy a következő néhány évtized alatt mi lesz egy szomszédos nemzet sorsa? Abdiás próféta épp ezt tette, amikor előre leírta Edomról: „végleg kiirtanak” (Abd 10). Így is lett, a babilóniai hadsereg teljesen elpusztította az országot, csak elvétve maradtak fenn edomiták.
- Meg tudnánk mondani, hogy nemzetünk legnagyobbja kb. 700 év múlva hol fog megszületni? Mikeás épp ezt tette, amikor Betlehemet jelölte meg a Messiás születési helyeként (Mik 5,1).
Ez csak három prófécia, de Hugh Ross, csillagász és hitvédő ezt írja:
Közel 2500 prófécia szerepel a Biblia lapjain, amelyek közül körülbelül 2000 már betű szerint beteljesedett – hiba nélkül.³
Véletlen lehet? Vajon a próféták ráhibáztak volna ilyen sok konkrét jövőbeli eseményre? Értelmetlen lenne így érvelni. Nem szükséges magasszintű iskolázottság annak belátásához, hogy ennek a valószínűsége gyakorlatilag nulla. Vajon azok, akik betöltötték a próféciákat úgy alakították a dolgokat, helyzeteket, hogy azok próféciák beteljesülései legyenek? Így sem lehet érvelni, mert sok olyan prófécia van, amelyekről nem tudtak azok, akik beteljesítették. Pl. a jeruzsálemi templom rombolása a rómaiak által, amit Jézus előre megmondott – Mt 24,2. Vagy: el tudjuk képzelni, hogy Jézus előre megbeszélte a katonákkal, hogy halála után átszúrják egy lándzsával, hogy így beteljesüljön a zakariási prófécia (Zak 12,10 vö. Jn 19,37)?
Ilyen sok beteljesült próféciára a legjobb magyarázat az, hogy végsősoron olyasvalakitől származnak, aki tökéletesen ismeri a jövőt, és / vagy aki ura a történelmi eseményeknek. Ilyen személy csak egy lehet: Isten. Tehát a Biblia írói, a próféták Isten által ihletett írók voltak, az ő üzenetét közvetítették. Ezért mondjuk, hogy a Biblia Isten Szava, Isten kinyilatkoztatása.
Még számos érvet lehet felsorolni amellett, hogy a Biblia Isten Igéje, de most végül következzen a keresztények talán legerősebb érve:
1. A négy evangélium történelmi szempontból megbízható. (Erről más cikkekben.)
2. Bízhatunk abban, hogy amit leírnak Jézus életéről és tanításáról, az hiteles.
3. Belőlük megtudjuk, hogy Jézus Istennek tartotta magát, aki emberként közénk jött (pl. Jn 10,30)
4. Feltámadása (amiről az evangéliumokból és egyéb forrásokból értesülünk) bizonyítja, hogy ő az, akinek tartotta magát (Isten).
5. Amit Isten mond a Bibliáról, az igaz.
6. Jézus Isten Igéjének tartotta a Bibliát (ezt is az evangéliumokból tudjuk – pl. Jn 10,35).
7. Tehát a Biblia Isten Igéje.
Aki azt mondja, hogy ez körkörös érvelés: az első kijelentés nem azt mondja, hogy az evangéliumok Isten Igéje (vagyis ihletett írások), hanem történelmi szempontból megbízhatóak. Ellenkező esetben körkörös érvelésről lenne szó, az első és az utolsó állítás ugyanaz lenne, de így nem az.
Az első kijelentést (premisszát) persze bizonyítani kell. Erről a témáról más cikkekben írok, sok könyv is íródott erről, itt csak annyit, hogy a rengeteg fennmaradt kézirat, a Biblián kívüli feljegyzések, az archeológiai kutatások, a bibliai könyvek vizsgálata, az egyházatyák korában született írások tanulmányozása és egyéb kutatások mind azt erősítik meg, hogy az evangéliumok (sőt a Biblia könyvei mind) megbízhatóak történelmi szempontból.
Meg kell jegyezni azt is, hogy Jézus a héber Bibliáról állította, hogy Isten Igéje, akkor még nem volt meg az Újszövetség. Arról, hogy az ÚSz is Isten Igéje röviden annyit, hogy az ÚSz-ben valójában Jézus tanítása, tehát Isten tanítása van leírva az apostolok által. Hogy mennyire pontosan adták át az apostolok a jézusi tanításokat? Jézus azt ígérte, hogy a Szentlélek majd elvezeti őket minden igazságra, és eszükbe juttat mindent, amit ő tanított nekik (Jn 14). A 6. és 7. állításokat az ÚSz-el kapcsolatosan így lehet átfogalmazni:
6. Jézus azt ígérte, hogy az apostolok az ő (vagyis Isten) tanítását fogják továbbadni a Szentlélek felügyelete alatt.
7. Az apostolok tanítása az ÚSz könyveiben van leírva.
8. Tehát az ÚSz is Isten Igéje.
Köszönöm, hogy végigolvastad ezeket az érveket. Ha arra vezettek, hogy keress többet ezen a téren, akkor annak örülök. Ajánlom, hogy kezdd el olvasni a Bibliát, ajánlott az Újszövetséggel kezdeni, pl. János evangéliumával.
Ha ateistának vallod magadat, és esetleg a fenti érvekkel egyáltalán nem értesz egyet, én remélem, hogy a cikk alapján belátod: a keresztények nem csak úgy – a józan gondolkodást mellőzve – fogadják el a Bibliát mint Isten Igéjét, hanem vannak érveik emellett.
Ha pedig az olvasók között vannak olyanok, akik hisznek Istenben, de a Bibliát nem tekintik Isten Igéjének, akkor ajánlom figyelmükbe az előbb már idézett Norman L. Geisler egyik idevágó gondolatát:
Filozófiai szempontból az a priori valószínűsége annak, hogy Isten törődik a világmindenséggel, és beavatkozik is abba, nagyobb, mint nemtörődömségének és tétlenségének a valószínűsége. Ebből az következik – hacsak nem feltételezzük, hogy Isten tehetetlen vagy rosszindulatú –, hogy a teremtményeivel való kommunikáció iránti vágya felülmúl minden olyan feltételezhető indítékot, ami őt ebben megakadályozhatná.⁴
Egyszerűbben fogalmazva: ésszerű azt gondolni, hogy Isten törődik a teremtményével, az emberrel, és akarja segíteni annak igazságkeresésében, kommunikál vele. Ha pedig ez így van, de nem tekintjük a Bilbiát Isten Igéjének, akkor hol tudjuk meghallani az ő mondanivalóját? (Mondhatjuk, hogy a teremtett világ vizsgálata által, de az élet nagy kérdéseire onnan nem tudunk válaszokat kapni, sem Istent mélyrehatóan megismerni.)
¹ Michael J. Kruger, How a Pagan Philosopher Came to Believe the Scriptures are from God
² Norman L. Geisler és William E. Nix, A General Introduction to the Bible (Chicago: Moody Press, 1976), 118.
³ Hugh Ross, Fulfilled Prophecy: Evidence for the Reliability of the Bible
⁴ Geisler és Nix, 38.
