Ha valaki egy kategóriába sorolja az Istenbe vetett hitet és a sokistenhitet, az összekeveri a szezont a fazonnal. Vagy másképpen: fogalomzavarban szenved. Hogy miért?
1. Vegyük példaként a görög isteneket. Őket az anyagi világ részeinek tekintették. Werner Jaeger (1888–1961), a görög-római kultúra szakembere így írt erről: „A görög istenek a világon belül tartózkodnak… Őket Érosz hatalmas ereje teremti, aki maga is a világ része, mint a mindent nemző őserő.”¹
De a zsidó-keresztény hitben Isten teremti a világot, azon kívül van (transzcendens). Ha ad absurdum léteznének istenek, akkor szuperhősökhöz hasonló lények lennének, akiknek van emberfeletti erejük, de mégiscsak teremtmények lennének, míg Isten a Teremtő. Márpedig lényegi különbség van Teremtő és teremtmény között.
Az emberek sokszor az isteneknek tulajdonítottak természeti jelenségeket és egyéb eseményeket. Ezért John Lennox, oxfordi matematikus szerint összemosni az Istenbe vetett hitet az istenekbe vetett hittel az alkotó és a mechanizmus fogalmának az összezavarását jelenti. Hasonló ez a fogalomzavar a következőhöz: egy kategóriába sorolni azt a hitet, hogy létezik Mr. Ford, az autó tervezője és azt a hitet, hogy az autó motorja Mr. Ford.² Ahogy az autó esetében az első típusú hit értelmes és reális, a második fajta hit értelmetlen, babonás hit, ugyanúgy az Istenbe vetett hitnek van létjogosultsága, míg az istenekbe vetett hitnek nincs.
Ezt egyébként már a görög filozófusok is felfedezték, akik közül többen csak egy Isten létezésében hittek. Például Xenophanész (Kr. e. 500-as évek) ezt írja: „Egyetlen az isten, legnagyobb az istenek és emberek között; nem hasonlít sem a halandók alakjára, sem gondolataikra.”³
2. Az istenekbe vetett hit és a mitologikus gondolkodás gátolta a tudományos kutatást. Miért tanulmányozni a természeti jelenségeket, ha azok megmagyarázhatók az istenek tevékenységeivel? John Lennox rámutat: „ahhoz, hogy szabadon tanulmányozni lehessen a természetet, abba kellett hagyni a természet erőinek istenítését – ez egy forradalmi lépés volt a gondolkodásban, amit a korai görög természetfilozófusok tettek meg: a milétoszi Thalész, Anaximandrosz és Anaximenész 2500 évvel ezelőtt”.⁴ A görög (főként az arisztotelészi) filozófia viszont akadályozta is a tudomány fejlődését (lásd más bejegyzéseket).
Viszont az Istenbe vetett hit inkább a tudományos kutatás fejlődését segítette elő azzal, hogy feltételezte: a világot egy racionális Isten teremtette, tehát abban rend kell legyen, és azt meg lehet ismerni. Bár sokszor volt akadály a (rosszul értelmezett) keresztény hit a tudomány fejlődésében, alapvetően mégis a teremtésbe vetett hit következménye a tudományos haladás, például a középkor után. Több tudós és filozófus így látja ezt (pl. a kémiai Nobel díjas Melvin Calvin vagy a matematikus-filozófus Alfred North Whitehead).⁵ Ahogy C. S. Lewis frappánsan megfogalmazza: „Az emberek azért csináltak tudományt, mert törvényre számítottak a természetben, mert hittek egy törvényadóban.”⁶
Összemosni az Istenbe és az istenekbe vetett hitet, annak a tagadását is jelenti, hogy a Teremtőbe vetett hit elősegítette a tudományok fejlődését.
3. A sokat említett vád a vallásokkal kapcsolatban nagyrészt igaz: az emberek olyan isteneket találtak ki, akik az ő jellemvonásaikat tükrözik, az ő cselekedeteikhez hasonló tetteket hajtanak végre (gonosz dolgokat is), az ő álmaikat valósítják meg. Az emberek saját képükre találták ki az (antropomorf) isteneket.
De a keresztény hit Istene esetében ez nem mondható el. A Szentháromságba vetett hitet nem lehet megmagyarázni azzal, hogy az ember kivetítette a magáról alkotott képet az Istenségre, hiszen nincs ennek megfelelője az emberben. Ugyanakkor a Szentírás tiltja azt, hogy Istenről valamilyen képet vagy szobrot alkosson az ember, és azt imádja. Ez egy teljesen egyedi tiltás a vallások világában. Az emberek természetes hajlama az, hogy képeket vagy szobrokat készítsenek az istenekről, és azokat saját magukról vagy más földi létezőkről mintázzák, ennek a tiltása nem lehet az emberi hajlamok kivetítése az Istenségre.
Összemosni az Istenbe vetett hitet a sokistenhittel, azt a tévedést is jelenti, hogy a keresztény hit számos alapvető elemét, amelyeket egyébként nem lehet az emberi lét kivetítéseként magyarázni, mégis így magyaráznak.
„Nagy különbség van Isten és az istenek között, valamint a teremtő Isten és egy olyan isten között, aki maga az univerzum.”⁷ Egy kategóriába sorolni ezt a kétfajta hitet, nagyon erős fogalomzavarra vall, mondhatjuk azt is, hogy a Teremtő és az elképzelt teremtmény fogalmának összezavarása.
——————
A cikkhez használt alapforrás: John Lennox, A tudomány valóban eltemette Istent?, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2008.
- ¹Idézi Lennox, 53.o.
- ²Lennox, 54.o.
- ³Idézi Turay Alfréd, Az ókori bölcselet, e-könyv, 2022, 32.o.
- ⁴Lennox, 51.o.
- ⁵Lennox, 22.o.
- ⁶C. S. Lewis, Csodák, Harmat Kiadói Alapítvány, 1994.
- ⁷Lennox, 54.o.
