– Ha Isten létezik, akkor mutasson nekem egy igazi csodát, és hinni fogok benne.
– Ezt örömmel hallom. De kérlek, gondolkodj el a karácsonyi csillag történetének tanulságain!
1. Isten – amennyiben létezik – inkább azoknak ad egyértelmű jeleket, akik e jelek hatására igazán készek hinni és engedelmeskedni neki.
Heródes és a vallásos vezetők nem akartak igazán hinni a Messiásban, és Isten ellen lázadtak. A józan ész is azt mondja, hogy nincs olyan király, aki az ellene lázadó szolgájának gőgös kívánságát (például jelenjen meg előtte a király) teljesítené. A bölcsek viszont igazán keresték az újszülött Messiást, készek voltak imádni őt, ha megtalálták. Kaptak is egy világosan látható jelt, a csillagot, ami odavezette őket a gyermek Jézushoz.
De vajon vannak olyanok, akik már eleve eldöntötték: ha kapnak is jeleket, nem fognak Istenhez térni? Aldous Huxley, híres ateista vallomása ezt bizonyítja: „Megvoltak rá az okaim, amiért nem akartam a világot értelmesnek tartani. Feltételeztem, hogy nincs is értelme, és minden nehézség nélkül találtam kielégítő érveket e feltevés alátámasztására… Az én esetemben az értelmetlenség filozófiája lényegében a felszabadítás eszköze volt – szexuális és politikai értelemben.”¹
2. Isten ad jeleket – bár nem mindig természetfeletti jeleket – de nem mindenki látja meg azokat.
A történetben szereplő jelek:
- bölcseknek: a csillag,
- zsidóknak: a bölcsek tanúskodása,
- mindenkinek: prófécia beteljesedése a Messiás betlehemi születéséről.
Egy mikrobiológusnak a sejt felépítése és működése lehet egy jel, másnak egy halálos betegségből való gyógyulás, nekem a Jézus életéről szóló film.
Bizonyára te is kaptál ilyen jeleket, vajon megláttad azokat?
3. Isten nem hatásvadász.
Azt mondhatja valaki, hogy ő egyértelmű természetfeletti jelt akar látni. Ebben a történetben a bölcseken kívül nem sokan kaptak természetfeletti jeleket. Ha Isten sűrűn adna ilyeneket, akkor csak el akarná kápráztatni az embereket. Ha van Isten, el tudja valaki képzelni őt egy kozmikus hatásvadász illuzionistának? Én nem.
Ráadásul azt, aki meg akarja mondani, hogy milyen jeleket adjon neki Isten, azt a már említett hozzáállás vezérli: nem akar Istenhez térni, inkább ő parancsolgatna Istennek.
Blaise Pascal fején találta a szöget: „A jövendölések, sőt maguk a csodák és vallásunk egyéb bizonyítékai sem olyan jellegűek, hogy tökéletesen meggyőzőnek mondhatnánk őket. Annyira azonban mégis azok, hogy nem tarthatjuk értelmetlenségnek, ha hiszünk bennük. Tehát világosak is meg homályosak is ahhoz, hogy egyeseket megvilágosítsanak, másokat sötétségben hagyjanak. De világosságuk olyan mérvű, hogy felülmúlja az ellenkezőjének a világosságát, vagy legalábbis felér vele; úgyhogy nem az ész bírhat rá bennünket, hogy ne kövessük, hanem csak a gonosz vágy és szívünk gonoszsága…”²
¹Idézi Josh McDowell: Bizonyítékok, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2004, XXXVIII. o.
²Blaise Pascal: Gondolatok, 564. gondolat
