„Itt Romániában nem működik semmi rendesen, az ember nem tud az egyről a kettőre jutni. Költözöm Németországba…” Ezeket egy ismerősöm mondta, miközben csömörrel mutatta a szürke tömbházakat, a rendezetlen és mocskos utcákat. Az emberek általában nagyon hajlamosak boldogtalanságukért a társadalmi rendszereket hibáztatni. Azok rossz felépítését, korrupt vezetését és működését teszik felelőssé a problémáikért. Ezek a rendszerek lehetnek akár a „környezetromboló” nyugati világ, az „inkompetens” kormány, egy „képmutató” keresztény közösség (gyülekezet), vagy éppen a „maradi” család.
És valóban, nagyon sok rossz társadalmi rendszer volt, van és lesz. Sőt, ezek valóban hozzájárulnak az emberek rossz életkörülményeihez és boldogtalanságához. Nemcsak, hogy el kell ismernünk az ilyen rendszerek és közösségek hibáit, de akár tenni is kellene megjobbításuk vagy akár leváltásuk érdekében…
VISZONT mielőtt egy ilyen rendszerrel szembemegy az ember, fel kellene tegye azt a kérdést, hogy vajon az ő boldogtalanságának GYÖKÉRPROBLÉMÁJA valóban a rendszer? Mert ha valamilyen szinten hozzá is járul nyomorúságos helyzetéhez, DE NEM AZ OKOZZA A LEGNAGYOBB GONDJÁT, akkor ha meg is változtatja a rendszert, vagy elköltözik más országba, más közösségbe, vajon megtalálja az igazi életet? Nem, mert a gyökérprobléma marad.
Itt jön be a képbe Tarr Béla filmje, a Panelkapcsolat (1982). Ha valamelyik társadalmi rendszerrel nagy gondok voltak, az a kommunizmus volt. A film cselekménye ekkor játszódik. Hibás a társadalmi berendezkedés a film szerint? Igen. Ez okozza a fiatal házaspár boldogtalanságát? Nem. Határozottan nem, és nem azért, mert a film a kommunista felfogás népszerűsítője lenne.
Robi és Judit házassága nem a rendszer miatt boldogtalan. A férj viselkedését van mit kifogásolni: úgy tűnik, nem igazán szereti feleségét, kilencedik házassági évfordulójukon sem képes meghallgatni és megérteni őt, nem törődik szükségleteivel, küzdelmeivel. Részegen egy elveszett szerelmet sirat el, mintha sivár élete fölött keseregne – mindezt felesége hallatára. A film viszont nem azt közvetíti, hogy a rendszer lenne a felelős a rossz házasságukért. Robi nem a rendszer miatt hanyagolja el a gyereknevelést – nem kész elég áldozatot hozni a gyerekekért, nem is fegyelmezi őket. Neki nem lenne gond két évig távol lenni tőlük, amíg ő más országban dolgozna (Romániában).
A feleség nem tudja elképzelni a válást. Amikor elhagyja őket Robi (ki tudja hányadszor?), Juditnak az elkeseredett álláspontja az, hogy ha nem is szereti őt a férje, mégis jöjjön vissza legalább a gyerekek miatt. Nem tud nélküle élni… Keresztényként nem feltétlen értünk egyet azzal, hogy mindig az éretlenség jele, ha valaki nem akar elválni ilyen esetben. De ez mindenképpen egy éretlen hozzáállás (sokatmondó jelenet az, amikor a nyálazóval törli könnyeit). Az viszont világos, hogy nem a rendszer hibája, hogy a nő ilyen gyermeteg.
A film szerint a fiatal házaspár boldogtalanságának FŐ forrása bennük keresendő. Velük van a baj. A férfi érzéketlensége, nemtörődömsége, szeretetlensége, kényelmessége, az anyagi javak hajszolása a jó családi kapcsolatok helyett, alkoholba való menekülése. A nő türelmetlensége, haragjának rossz kezelése, önzése, éretlensége, beteges függése férjétől. Vagy talán a szerelem elmúlása a fő probléma? Ez viszont sok kérdést felvet, ami megint csak visszavezet hozzájuk. A film címe mintha azt sugallná, hogy ez a rossz házasság a panellakások által jelképezett rendszer hibája. Judit szóvá is teszi egy adott ponton, hogy számára mennyire nyomasztó a panellakásba való bezártság, viszont azt is ő maga mondja Robinak, hogy nem ez az igazi probláma. Mondhatjuk, hogy a házasfelek jellemhibái és gyengeségei a ludasok.
Keresztényként azért jó nézni ezt a filmet, mert a Biblia tanításával rezonáló üzenetet közvetít a boldogtalanságunk gyökérproblémájáról. Nem örülünk annak, amit megmutat a valóságról, hanem annak örülünk, hogy a valóságot mutatja meg az ember bűnös természetről. A film persze nem nevezi bűnösöknek Robit és Juditot, de rámutat esendőségükre, önzésükre, gyarlóságaikra. És ezt nevezi bűnnek a Biblia? – kérdezheti valaki. Igen, mert nem csak a gonosztevők a bűnösök a Biblia szerint. A bűn lényegét úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az ember nem akarja, hogy Isten beleszóljon az életébe. Ha ez így van, akkor a film főszereplőiről (mint ahogy mindenkiről) el lehet mondani, hogy bűnösök. Nem foglalkoznak Istennel, és azzal, hogy mit akar ő tőlük, pedig neki vannak nagyon is építő gondolatai (parancsai) a házaséletre, gyereknevelésre, munkára, sőt az egész életre nézve is. Ezek figyelmen kívül hagyásának gyümölcseiről szól a film.
Ahogy a film szerint nem elsősorban a rendszerrel, hanem az emberrel van baj, ugyanúgy a Biblia szerint is. Az ember megromlott természetű az isteni kijelentés szerint, vagyis bűnös. Ezért boldogtalan, ezért van olyan sok nyomorúsága. Ez viszont azt jeletni, hogy elsősorban ezt a gyökérproblémáját kellene megoldania. Talán a cég, ahol dolgozol, sokat téved alkalmazottaival szemben, és ez megkeseríti az életedet. De vajon minden problémádat megoldja egy munkahelyváltás? Vajon egy új politikai vezetés igazán boldoggá tenne? Lehet az iskola, ahol tanulsz nem a legjobb, de vajon az iskola milyenségétől függ a te fejlődésed? (Félreértés ne essék, néha valóban szükség van váltásra.)
Vagy talán itt az ideje, hogy szembenézz gyarlóságaiddal, bűneiddel, és hogy belásd: a bűnbánat és az Istenhez fordulás (megtérés) lenne a megoldás. Azt pedig jó tudni, hogy ezt Jézus Krisztus tette lehetővé, aki azt is mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6)
Érdekes módon a filmben a himnusz utolsó két szakasza is megjelenik. „Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának…” Mintha egy segélykiáltás lenne a boldogtalanság közepette. Milyen jó, hogy ez a film egyik végkicsengése, bár a rendező kicsit ironikusnak szánta. Valóban, az őszinte Istenhez fordulás volna az igazi megoldás.
