Egy 2024-es felmérés szerint a magyarországiak majdnem 60%-a hisz Istenben.¹ (Az erdélyi magyarok között valamivel több Isten-hívő lehet, erre nem tér ki a felmérés.) Viszont a felmérés egyéb kérdéseire adott válaszokból kiderül, hogy sokan nem a Biblia Istenében hisznek, valamint a nagytöbbség számára a vallás inkább családi hagyomány. Ezért joggal feltételezzük, hogy Istent sokan csak egy személytelen erőnek vagy intelligenciának tartják, ami az univerzum ősoka, de amiről keveset tudunk. Egyesek talán személynek tartják, de nagyon távolinak, aki nem szól bele az ember dolgaiba. (Röviden: a legtöbb ember inkább deista, mint keresztény teista.)
A keresztények szerint is Isten hatalmas erejű, mindenható, ugyanakkor személy. Egy csodálatos lénynek tartják, aki az embernél magasabbrendű, mégis személy, öntudattal, akarattal stb. bír. Természetesen nem testi, fizikai lénynek tartják, ahogy Jézus is mondja: „Az Isten Lélek” (Jn 4,24).
Viszont a józan ész is azt mondja, hogy Istennek személynek kell lennie. Ezt például az alábbiak alapján mondhatjuk.
(1) Figyelembe véve azt, hogy mi emberek személyek vagyunk, ha Isten nem lenne személy, az gyanúsan ésszerűtlennek hangzana. Nekünk van öntudatunk, Istennek nem lenne? Mi gondolkodunk, Isten nem gondolkodik? Nekünk van akaratunk, neki nincs? Nekünk van lelkiismeretünk, neki ne lenne? Nekünk vannak érzelmeink, neki nincsenek? Ha így állna a helyzet, akkor mi teremtmények magasabbrendűek lennénk a teremtőnknél. Mert egy személy magasabbrendű bármilyen nagy erőnél, akár egy tornádónak az erejénél, vagy a föld gravitációs erejénél is.
(2) Ahhoz, hogy Isten megteremtse a világmindenséget, el kellett döntenie ezt. Vagy véletlenül teremtette volna? A véletlen csak a teremtett világon belül értelmezhető. Véletlenül ütköznek atomok, véletlenül a vihar épp az én házamat tette tönkre – ez mind az anyagi világban történik. De Istennek transzcendensnek kell lennie, vagyis függetlennek az anyagi világtól, mert ha ő az anyagi világ része lenne, képtelenség lenne azt állítani, hogy ő az anyagi világ teremtője. Tehát a felhők között lakozó jófej szakállas öregember ki van zárva. 🙂 Akkor tehát nem teremthetett véletlenül.
Egyébként igazi véletlen nem is létezik – minden eseményt (okozatot) vissza lehet vezetni az okokra.
Tehát Istennek el kellett döntenie, hogy megteremti a világmindenséget. Akkor viszont van akarata is, mert különben nem dönthette el. De csak egy öntudattal és gondolkodási képességgel rendelkező személynek lehet akarata. Isten tehát csakis személyes lehet.²
(3) Több istenérv egy személyes Istenre enged következtetni. Feltételezem, hogy sokan az Isten-hívők közül elfogadják a klasszikus istenérveket. Például az erkölcsi törvényből vett istenérv³ egy Törvényadó létezését bizonygatja. Képtelenség lenne azt állítani, hogy személytelen valami hozta létre az erkölcsi törvényeket. A gravitációs erő nem mondhatja, hogy nem szabad lopni.
Másik példa: a tervezettségből vett istenérv⁴ egy Tervező létezését bizonygatja, aki ha nem egy személy, hogy tudna tervezni? A centrifugális erő például nem tervezője az univerzumnak, esetleg csak egy eszköz annak megalkotásában.
(4) De mi a helyzet azzal a gondolattal, hogy Isten csak egy személytelen intelligencia, egy gépies elme? Ahhoz, hogy Isten meg tudja teremteni a világmindenséget, neki hatalmas intelligenciával kell rendelkeznie. Talán nem kell részletezni, hogy akár egy szempillantás alatt teremtett, akár évmilliókon keresztüli fejlődés (vagy fejlesztés) által, nem akármilyen intelligencia kell ahhoz, hogy kitaláljon egy ilyen világot, annak matematikájával, fizikájával, kémiájával stb., valamint sok szépségével együtt.
De ésszerű azt gondolni, hogy ez az intelligencia személytelen?
Igazából személytelen intelligencia nem létezik a valóságban, csak mint fogalom. A robotok esetében mesterséges intelligenciáról beszélünk, de nem gondolkodásról, hanem a gépnek adott utasítások (program) elvégzéséről különböző feladatok esetén, amelyeket egy személy kér tőle. Mint ahogy a robot nem ember, úgy a mesterséges intelligencia sem intelligencia.
Ha mégis el lehetne képzelni Istent mint személytelen intelligenciát, akkor egy személyes lény adta volna neki azt a feladatot, hogy teremtsen egy világmindenséget (a robotok utasítások nélkül nem működnek). Akkor Istenen kívül még létezett volna egy örökkévaló személy a világ teremtése előtt, akit tehát nem teremtettek. De az, akit nem teremtettek definíció szerint maga Isten, így tehát két Istenről beszélhetnénk: egy intelligencia-Istenről, és egy személyes Istenről (akinek szintén lenne intelligenciája, másképpen nem lenne személy). Már az ógörög filozófusok is megmondták, hogy ha van Isten, csakis egy lehet. Mégis ha valaki nem tartja képtelenségnek az előbb említett két Isten létezését, azzal igazából elismeri, hogy van egy személyes Isten (a személytelen intelligencia-Isten mellett).
Vagy elfogadjuk: Isten mint a hatalmas intelligencia és a személyes Isten egy és ugyanaz.
A fentiek alapján joggal állítható, hogy a józan észnek megfelel, hogy Isten egy személy. Az az elképzelés pedig, hogy Isten egy személytelen valami, bizarr és értelmetlen következtetésekhez vezet.
Valaki viszont kérdezheti: na és, ha Isten személy, akkor mi van? Sok minden. Például nagy valószínűséggel kapcsolatba tudunk jutni vele, és ezt ő is akarja. Egy személy kommunikál, bizonyára Isten is. Stb. Ezekről bővebben lásd a következő cikkeket.
¹ Kolozsi Ádám, A magyarok fele nem gondolkodik az élet értelmén, https://index.hu/tudomany/2017/05/19/vallasos_a_magyar/
² Hasonló érvelés olvasható ebben a cikkben: https://www.everystudent.hu/a/kicsoda.html
³ Az univerzális érvényű erkölcsi törvények létezése egy Törvényadó létezését feltételezi.
⁴ Mint ahogy egy óra feltételezi a mesterembert, aki megtervezi azt minden összetevőjével együtt, ugyanúgy az univerzum is (vagy pl. a szem) mint az óránál jóval komplexebb mechanizmus feltételezi egy Tervező létezését.
