A Kolozsvári Magyar Opera előtt kígyózó sorban várnak az emberek a belépésre. Még öt perc és kezdődik a Jézus Krisztus szupersztár című rockopera. Feleségemmel beállunk a sorba, remélve, hogy nem késsük le a kezdést. Bejutva a látvány meglepő volt: telis-tele a nézőtér, a lépcsőkön is ülnek emberek. Átfutott a fejemen: ez már az ötödik előadás, és mégis teltház van! Miért ez a nagy érdeklődés a Jézusról szóló, ’70-es évekbeli musical iránt?
„Te kezdted hinni azt,
mi rólad hallható,
hogy Isten magad vagy,
úgy elszédít a szó!”¹
A fenti sorokkal, vagyis Júdás szavaival indul a darab, ami egyúttal összefoglalja a mű konfliktusát. Júdás visszaemlékszik arra az időre, amikor Jézust nagy tanítónak, és csak egy embernek látták a többiek. Most viszont szerinte túlzásba viszik rajongásukat Jézus iránt, Messiásként, Istenként imádják, és a probléma lényege: Jézus ezt elhitte magáról. Júdás figyelmezteti őt a veszélyre: megölik, ha rájönnek az igazságra személyét illetően, és a tanítványaira is hasonló sors vár. De Jézus nem hallgat a figyelmeztetésére.
Kiderül, hogy az emberek valóban rajonganak Jézusért, egy nagy gyógyító a szemükben, akihez többször is fordulnak, hogy érintse, gyógyítsa meg, mentse meg őket. Heródes ezt mondja neki: „Népünk rólad mifelénk ódákat regél. / Gyógyult bénák, sok feltámadt halott”.²
De csak a gyógyításai és csodái miatt rajongtak olyan sokan Jézusért? Kiderül az is, hogy Jézus népszerűsége annak is köszönhető, hogy ő nem olyan, mint az akkori vallásos vezetők. Éppen Kajafás főpap fogalmazza meg ezt: „Jesus is cool” „Jézus jó fej”.³ A papok fekete ruhában, komor arccal képviselik a törvényt, a hagyományokat, a rendet. A kolozsvári előadásban használt székeik is a merevséget, a ridegséget és az irgalmatlan hatalmaskodást sugallják, a széktámlák pedig börtönrácsokhoz hasonlítanak. Jézus viszont világos ruhában van, laza a viselkedése, neki nem annyira fontosak a hagyományok, meg a szabályok, neki nem fontos a hatalom megszerzése, ő nem rácsozott székben ül, hanem elvegyül a tömegben. (Azt viszont meg lehet jegyezni, hogy kemény és határozott is tud lenni az emberekkel.)
A papok meg akarják öletni Jézust, nehogy a rómaiak haragját hozza rájuk a nép, ha királynak kiáltja ki őt. De Jézus nem akart földi király vagy szupersztár lenni, tudja, hogy meg kell halnia. A cím azt sugallja, hogy Jézust szupersztárként kellene látnunk, mégis az előadás alatt a nézőnek egyre jobban úgy tűnik, hogy neki nem fontos a hírnév, a sztárság. Amikor viszont Pilátus megkérdezi, hogy a zsidók királyának tartja-e magát, akkor Jézus ezt nem tagadja. Jézus tehát mintha mégis király lenne, de nem földi, nem politikai (ahogy az evangéliumokban sem).
Jézus abban is különbözik az akkori vallásos vezetőktől, hogy nőket is a közelébe enged, sőt bűnös múltú asszonyokat is. Nem utasítja el magdalai Mária érintését. Bár nem úgy tűnik, hogy részéről lenne romantikus vonzalom, de nagyon szoros kapcsolat van közöttük. Ezzel szemben Júdás képviseli a maradi erkölcsöket (felrója Jézusnak, hogy közel engedi magához Máriát). Szintén Jézus jófejsége mutatkozik meg akkor is, amikor fogadja Máriától az illatos olajjal való megkenetést. Megint Júdás az, aki kifejezi rosszallását, mereven ragaszkodik a számokhoz. Felrója, hogy sok szegénynek segíthettek volna az olaj árából. Nem látja a szeretet és a kapcsolatok fontosságát.
De kinek tartja magát Jézus?
Mária azt mondja, hogy Jézus is „csak egy férfi”, mint a többi, és ő szerelmes tudna lenni belé. Neki annyira egyértelmű az, hogy Jézus csak egy ember, hogy nem is foglalkozik azzal a ténnyel, hogy Jézus Istennek vallotta magát. Ez viszont több ízben is kiderül, például Júdás szavaiból a bevezetőben (lásd fentebb), a legvilágosabban pedig Heródes szavaiból:
„Na és úgy értettem, hogy Isten vagy,
Legalábbis ezt mondod.
Tehát te vagy a Krisztus, te vagy a nagy Jézus Krisztus.”⁴
Az evangéliumokból kiderül: Jézus valóban ezt gondolta magáról. Vannak, akik ezt hallva, könnyedén legyintenek, és azt mondják, amit Júdás, hogy Jézus elkezdte hinni azt, amit az emberek mondtak róla (ti. hogy Isten). Úgymond fejébe szállt a dicsőség. Vagy mások azt mondják, amit Heródes: „Te egy rossz vicc vagy. Te nem vagy az Úr. Nem vagy más, csak egy csaló.”⁵
Én viszont úgy gondolom, hogy nem lehet egyszerűen csak legyinteni, és továbbállni, mert ha Jézus Istennek vallotta magát, miközben nem az volt, akkor óriási kérdések merülnek fel az ő megbízhatóságával kapcsolatban, az egész keresztény tanítás összeomlik, mint egy kártyavár, és mi a helyzet annak a sok millió kereszténynek a tapasztalatával, akiket félrevezetett?!
A rockopera szövegírója, Tim Rice azt mondta, hogy ő Júdás véleményével ért egyet, vagyis Jézus csak egy ember volt.⁶ (Ezért a musical Júdás egyfajta rehabilitálása, ő nem gonosz szándékú, hanem azért adja fel Jézust, hogy egy nagyobb rosszat megelőzzön.) Ugyanakkor a szerző hangsúlyozza a darab által, hogy Jézus Istennek vallotta magát, és hogy emiatt halt meg. Sokszor hallani olyat, hogy Jézus valójában nem is gondolta Istennek magát, csak mások állították róla, vagy egyszerűen nem beszélnek erről a lényeges tényről, próbálják minimalizálni a jelentőségét. Rice viszont nem teszi ezt. Ő tudatában van annak, hogy Jézust épp ezért feszítették meg, és hogy Jézussal kapcsolatban ez a legfontosabb kérdés: Isten volt, ahogy ő vallotta magáról, vagy csak egy ember (akármilyen különleges is)?
Úgy vélem, hogy az emberek többsége könnyen egyet tud érteni Júdás (és Tim Rice) álláspontjával – hogy ti. Jézus csak egy idő után kezdte azt hinni magáról, hogy ő maga Isten. Sokan eleve kizárják Jézus Isten voltát, ezért ez az elképzelés magától értetődőnek tűnik nekik. Én mégis arra bátorítom a kedves olvasót, hogy ne zárja ki zsigerből vagy valamilyen előítélet miatt ezt a lehetőséget, és vizsgálja meg tüzetesebben a Krisztus istensége mellett szóló érveket.
A bibliaolvasó emberek tudják, hogy a négy evangélium szerint Jézus nem csak egy idő után tartotta magát Messiásnak és Isten Fiának (mert úgymond az emberek csak egy idő után kezdtek rá így tekinteni). Lásd a János evang. 1,29–51 igerészt, ami Jézus szolgálatának kezdetéről szól: a tanítványok már a kezdetektől Messiásként tekintettek rá, Keresztelő János úgyszintén. Vagy egy másik példa Jézus szolgálatának kezdetéről: meglátogatja őt Nikodémus, egy zsidó vezető, a papi tanács tagja, akinek úgy beszél magáról Jézus, mint Isten Fiáról (János evang. 3).
Ha valakinek kérdés az, hogy a Bibliában szereplő négy evangélium vagy az apokrif evangéliumok a megbízhatóbbak, akkor elolvashatja ezt a cikkemet.
Az egyik legerősebb érv Krisztus istensége mellett az, hogy ha nem volt Isten, miközben ezt tartotta magáról, akkor vagy hazudott és becsapta az embereket (de nagyon!), vagy őrült volt (de nagyon!). Ezeket viszont nem igazán lehet elfogadni, ismerve tanítását és életét. Ezért az egyetlen ésszerű következtetés az, hogy ő az volt, akinek vallotta magát: Isten maga. Azt gondolni, hogy Jézus csak egy nagy tanító volt, C. S. Lewis irodalomprofesszor és hitvédő szerint képtelenség:
Itt próbálom elejét venni annak, hogy bárki azt az ostobaságot állítsa, amit sokan mondanak róla: „Kész vagyok elfogadni Jézust mint nagy erkölcsi tanítót, de nem fogadom el állítását, hogy Isten.” Ez az, amit nem mondhatunk. Olyasvalaki, aki csupán ember volt, ám olyanokat állított, mint Jézus, nem lenne nagy erkölcsi tanítómester. Az vagy eszelős volna – egy szinten azzal, aki magát buggyantott tojásnak tartja –, vagy pedig maga a pokol ördöge. Választanunk kell. Vagy Isten Fia volt ez az ember, és ma is az, vagy őrült, s valami annál is rosszabb. Bezárhatjuk, mint egy bolondot, leköphetjük, megölhetjük, mint egy démont, vagy lába elé borulhatunk, és Urunknak, Istenünknek nevezhetjük. De ne hozakodjunk elő semmi olyan leereszkedő zagyvasággal, hogy nagy erkölcstanító volt! Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Ez nem állt szándékában.⁷
Egyébként… Ha megfigyeljük a rockopera végét, a Superstar című jelenetben Júdás és a kórus rengeteg kérdést tesznek fel. Egy néhány példa: Miért engedte Jézus, hogy ezek megtörténjenek? Miért akkor jött el, miért nem a jelenkorban? A halála egy hiba volt, vagy ő irányította a történéseket? Kicsoda Jézus? Mi a helyzet a többi vallásalapítóval? Ezek mellett ott van az a kérdés, amit a Gecsemáné-kertben, a darab egyik feszült pillanatában maga Jézus is feltesz: Miért kell neki meghalnia?
Ezek a kérdések, úgy gondolom, hogy a szerző őszinteségét mutatják, mintha elismerné, hogy nem tudja összerakni a képet Jézusról – mint ahogy nem tud egy világos, ellentmondás nélküli képet alkotni senki róla, aki nem fogadja el az ő istenségét. Ha viszont Jézus az, akinek vallotta magát (Isten), akkor minden vele kapcsolatos kérdésre kielégítő választ találunk, úgymond összeáll a kép.
Tehát akkor Jézus jó fej szupersztár, vagy annál sokkal több?
Novák Péter, a kolozsvári előadás rendezője azt mondta, hogy a darab „az emberiség legismertebb története, ami a legnagyobb hatású és társadalomformáló személyiségről szól, Jézus Krisztusról”.⁸ Ezt sokan így gondolják, és nekem külön öröm, hogy ez a darab gondolkodásra sarkall minket Jézusról.
Az emberek manapság is a rockopera szemléletéhez hasonlóan gondolkodnak Jézusról: az egyházat nem szeretik, de Jézust nagyszerű embernek tartják, Jézus jó fej, az egyház nem. Érdekli őket Jézus, de nem az, akit az egyház bemutat. Nekem, és sok más kereszténynek az a véleményünk, hogy sajnos az intézményes egyház tényleg sokszor téved abban, ahogy Jézust és tanítását bemutatja: merev, csak a parancsokat hangsúlyozó, folyton a bűnről és ítéletről beszélő, az élet örömteli dolgait kerülő és tiltó, haragos és kioktató, bűnösök lenézője, emberi vonásokat nélkülöző, elérhetetlen személy. Ezért valóban el kell vonatkoztatni ettől a téves képtől, és az igazi Jézust kell megismerni, akiről az Újszövetség lapjain olvashatunk. Ő biztosan nem amolyan „öltönyös” figura volt, hanem kész volt barátkozni a társadalom kirekesztettjeivel és a bűnösökkel, részegesnek és falánknak is nevezték a farizeusok, a földi örömöket nem tartotta rossznak. Azt viszont állítjuk a Szentírással együtt, hogy Jézus nem vétkezett – a lazaság nem vitte bűnbe. Egyébként Jézus nagyszerűsége abban is rejlik, hogy mindig tudta, hol vannak a helyes határok.
Ugyanakkor Jézus nagyszerűsége végső soron abban nyilvánul meg, hogy ő Isten maga, aki emberré lett. A tiszta jelleme és bűntelen élete istenségét bizonyítja. A tanításának egyedisége is ugyanezt erősíti meg. Csodái, mint például a kenyérszaporítás vagy a halottak feltámasztása vagy a vihar lecsillapítása nem magyarázhatóak másképpen csak isteni mivoltával. Nem utolsó sorban végső bizonyítéka istenségének az ő halála és feltámadása. Jézus valóban több volt, mint egy jó fej szupersztár. Ő a világmindenség Teremtője, aki emberi formát öltött magára, ő az Isten Fia, aki 2000 évvel ezelőtt közénk jött.
Ismerjük meg az igazi Jézus Krisztust az Újszövetség lapjairól!
¹ https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/60115/jezus-krisztus-szuper-sztar/eszuk-a-mennyorszagon-jar-zeneszoveg.html
² https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/16392/jezus-krisztus-szuper-sztar/herodes-kiraly-dala-zeneszoveg.html
³ https://www.allmusicals.com/lyrics/jesuschristsuperstar/thisjesusmustdie.htm
⁴ https://www.allmusicals.com/lyrics/jesuschristsuperstar/kingherodssongtryitandsee.htm
⁵ u.o.
⁶ https://www.newlinetheatre.com/jcschapter.html
⁷ C. S. Lewis, Keresztény vagyok (Budapest: Harmat Kiadó, 2006), 79.
⁸ https://www.youtube.com/watch?v=ffR8BbCiH7w&list=PLKndnzDDa7ONPtY01HiO_LIasb-ahRT_0&index=27
