Talán nem a legmeggyőzőbb érv egy szkeptikus számára az, ami alapján általában véve a keresztények hiszik, hogy a Biblia Isten Igéje, mégsem szégyelljük ezt az igazságot: a Szentírás szavai által megtapasztalták Isten természetfeletti munkáját, ahogy teljesen megváltoztatta életüket és gondolkodásukat, átélték azt, hogy Isten magához fogadja őket, ezért hiszik, hogy a Biblia Isten Igéje. Én is átéltem ezt azáltal, hogy hallottam és olvastam a Bibliából Jézus szavait, és meg vagyok győződve arról, hogy azt a gondolkodásbeli és erkölcsi változást, amit átéltem, magamtól nem tudtam volna előidézni. Ez persze egy szubjektív tapasztalat, amit sokan meg is magyaráznak pszichológiailag vagy egyéb módon. De két dolog ezzel kapcsolatosan elgondolkodtató lehet azoknak is, akik ezt az érvet elutasítják.
- A történelem során nagyon sokan számoltak be erről a tapasztalatról – emberek milliói (ha nem milliárdjai) állították, hogy így vagy úgy kapcsolatba kerültek a Biblia szavaival, és Isten a megtérés útjára vezette őket, átélték a bűnbocsánatot Isten részéről és teljesen új emberek lettek (lásd például Szent Ágoston megtérését). Ha a Biblia nem isteni ihletésű, akkor hogyan magyarázható az, hogy ilyen sok ember mégis azt állítja, hogy a Biblia szavai által Istent és a vele való kapcsolatot tapasztalja meg (a Szentlélek által)? Ennyi ember becsapta magát? Ennyi ember, közöttük nagy gondolkodók is (mint pl. Blaise Pascal) belemagyarázták tapasztalatukba Istent, netán megőrültek? Én ezt az abszurddal egyenértékű alternatívának látom.
- Más vallások szent iratai esetében nincs jelen Isten azoknak olvasása, hallgatása vagy tanítása közben. Ezekben a vallásokban természetfeletti tapasztalatokra a praktikák által tesznek szert az emberek, amelyekről esetleg az irataikban olvasnak. Nagy különbség a Biblia és a többi vallásos irat között!
Michael J. Kruger neves bibliakutató szerint a Biblia önmagát hitelesíti, és rámutat egy meglepő valóságra arról, hogy a történelem folyamán hogyan fogadták el a Bibliát az emberek: „Ahelyett, hogy a történelmi bizonyítékok mélyreható vizsgálata győzte volna meg őket, sokan a Biblia különleges jellegének és erejének megfigyelése révén jutottak arra a meggyőződésre, hogy a Biblia Istentől származik.”¹ Ezért vele együtt arra hívlak én is kedves olvasó, hogy kezdd el olvasni a Bibliát, ha még nem tetted meg, és tapasztald meg annak erejét.
A klasszikus érv a Biblia isteni ihletettsége mellett a Biblia egységéből vett érv. Az, hogy isteni hatás nélkül a Biblia telve kellene legyen ellentmondásokkal és következetlenségekkel, még azoknak sem tűnik fel, akik olvassák és szeretik a Bibliát. Gondoljunk bele:
- A Biblia 66 könyvből áll, amelyek sokféle stílusban íródtak: történelmi elbeszélés, költészet, személyes levelezés, életrajz, törvény, prófécia, példázat stb.
- Kb. 1600 év alatt jött létre, tehát az írók nagyon más történelmi és kulturális környezetben írtak.
- 40 író írta, próféták és apostolok (vagy ezek tanítványai), de mindegyik különböző személyiségű és foglalkozású (király, pap, hadvezér, halász, államférfi, pásztor, földműves, vámszedő, orvos stb.)
- Az sem mellékes, hogy az írók különböző életkörülmények között (fogságban, békeidőben, politikai zűrzavarban, menekülés közben, idegen országban stb.) és különböző lelkiállapotokban írtak.
Tegyük fel, hogy egy könyvet találnánk, amelyre szintén igazak a fenti jellemzők, de csak egy nehéz témáról szólna, mondjuk például a klímaváltozás megelőzéséről – úgy, hogy nem Isten ihlette az írókat. Vajon egységes lenne ez a könyv? Nem sok esély van rá. Az emberek gondolkodása nagyon sokat változik 1600 év alatt, de még ha a 40 író kortárs lenne is, akkor is nagyon eltérő véleményeket fogalmaznának meg az adott témáról. Némi esély van arra, hogy hasonló meggyőződésük legyen olyanoknak, akik ugyanabba a társadalmi rétegbe tartoznak, de ha olyan változatos hátterűek, mint a Biblia írói, a hasonló gondolkodásnak az esélye közelít a nullához.
A Biblia viszont nehéz kérdések százaival foglalkozik, nagyon különböző hátterű és életkörülményű 40 író írta 1600 év alatt, mégis egységes, nem találunk benne ellentmondásokat, következetlenségeket. (Látszólagos ellentmondások vannak, de tüzetesebb tanulmányozás által ezek vagy feloldhatók vagy kiderülnek róluk, hogy paradoxonok – tehát nem tévedések.) Mondhatni, hogy legalább négy fontos téma vonul végig a Bibliában – kicsoda Isten, az ember bűnössége, Krisztus megváltó munkája, a szent élet – és ezekről teljesen összefüggően és következetesen tanít, bár fokozatosan (progresszíven). Norman L. Geisler hitvédő, teológus és filozófus frappánsan így fogalmazta meg a Biblia egységéből vett érvet:
Annak a valószínűsége, hogy az ilyen mértékű egység véletlenszerű, végtelenül kisebb mint annak a valószínűsége, hogy isteni beavatkozás eredménye.²
A sok bibliai prófécia beteljesülése egy másik erős érv a Biblia isteni eredete mellett.
- Meg tudnánk mondani, hogy a következő 400 évben milyen világhatalmak lesznek és tűnnek el? Dániel próféta épp ezt tette, amikor előre megmondta, hogy milyen birodalmak következnek a Babiloni Birodalom után: méd-perzsa, görög, római (Dán 2 és 7). Így is lett.
- Meg tudnánk mondani, hogy a következő néhány évtized alatt mi lesz egy szomszédos nemzet sorsa? Abdiás próféta épp ezt tette, amikor előre megmondta Edómról: „végleg kiirtanak” (Abd 10). Így is lett, a babilóniai hadsereg teljesen elpusztította az országot, csak elvétve maradtak fenn edomiták (mint pl. Heródes, aki Jézus születése idején élt).
- Meg tudnánk mondani, hogy nemzetünk legnagyobbja kb. 700 év múlva hol fog megszületni? Mikeás épp ezt tette, amikor Betlehemet jelölte meg a Messiás születési helyeként (Mik 5,1).
Ez csak három prófécia, de sokkal több pontosan úgy beteljesült, ahogy le volt írva. Véletlen lehet? Vajon ennyi próféta ráhibázott volna konkrét jövőbeli eseményekre? Értelmetlen lenne így érvelni. Vajon azok, akik betöltötték a próféciákat úgy alakították a dolgokat, helyzeteket, hogy azok próféciák beteljesülései legyenek? Így sem lehet érvelni, mert nagyon sok olyan prófécia van, amelyekről nem tudtak azok, akik beteljesítették (pl. a jeruzsálemi templom rombolása a rómaiak által, amit Jézus előre megmondott – Mt 24,2). Vagy: el tudjuk képzelni, hogy Jézus úgy alakította a dolgokat, hogy átszúrják egy lándzsával a kereszten, hogy ezáltal beteljesüljön a zakariási prófécia (Zak 12,10 vö. Jn 19,37)?
Még számos érvet lehet felsorolni amellett, hogy a Biblia Isten Igéje, de most végül következzen a keresztények talán legerősebb érve:
1. A négy evangélium történelmi szempontból megbízható.
2. Bízhatunk abban, hogy amit leírnak Jézus életéről és tanításáról, az hiteles.
3. Belőlük megtudjuk, hogy Jézus Istennek tartotta magát, aki emberként közénk jött (pl. Jn 10,30)
4. Feltámadása (amiről szintén az evangéliumokból értesülünk) bizonyítja, hogy ő az, akinek tartotta magát (Isten).
5. Amit Isten mond a Bibliáról, az igaz.
6. Jézus Isten Igéjének tartotta a Bibliát (ezt is az evangéliumokból tudjuk – pl. Jn 10,35).
7. Tehát a Biblia Isten Igéje.
Aki azt mondja, hogy ez körkörös érvelés, annak kell látnia, hogy az első kijelentés nem azt mondja, hogy az evangéliumok Isten Igéje (vagyis ihletett írások), hanem történelmi szempontból megbízhatóak. Ellenkező esetben körkörös érvelésről lenne szó, az első és az utolsó állítás ugyanaz lenne, de így nem az. Természetesen az első kijelentést (premisszát) bizonyítani kell. Erről a témáról más cikkekben írok, sok könyv is íródott erről, itt csak annyit, hogy a rengeteg fennmaradt kézirat, a biblián kívüli feljegyzések, az archeológiai kutatások, a bibliai könyvek vizsgálata, az egyházatyák korában született írások tanulmányozása és egyéb kutatások mind azt erősítik meg, hogy az evangéliumok (sőt a Biblia könyvei mind) megbízhatóak történelmi szempontból.
Meg kell jegyezni azt is, hogy Jézus a héber Bibliáról állította, hogy Isten Igéje, akkor még nem volt meg az Újszövetség. Arról, hogy az ÚSz is Isten Igéje röviden annyit, hogy az ÚSz-ben valójában Jézus tanítása, tehát Isten Igéje van leírva az apostolok által. Hogy mennyire pontosan adták át az apostolok a jézusi tanításokat? Jézus azt ígérte, hogy a Szentlélek majd elvezeti őket minden igazságra, és eszükbe juttat mindent, amit ő tanított nekik (Jn 14). A 6. és 7. állításokat az ÚSz-el kapcsolatosan így lehet átfogalmazni:
6. Jézus azt ígérte, hogy az apostolok az ő (vagyis Isten) tanítását fogják továbbadni a Szentlélek felügyelete alatt.
7. Az apostolok tanítása az ÚSz könyveiben van leírva.
8. Tehát az ÚSz is Isten Igéje.
Köszönöm, hogy végigolvastad ezeket az érveket. Ha arra vezettek, hogy keress többet ezen a téren, akkor annak örülök. Ajánlom, hogy kezdd el olvasni a Bibliát, ajánlott az Újszövetséggel kezdeni, pl. János evangéliumával.
Ha ateistának vallod magadat, és esetleg a fenti érvekkel egyáltalán nem értesz egyet, én remélem, hogy a cikk alapján belátod: a keresztények nem csak úgy – a józan gondolkodást mellőzve – fogadják el a Bibliát mint Isten Igéjét, hanem igenis vannak érveik emellett.
Ha pedig az olvasók között vannak olyanok, akik hisznek Istenben, de a Bibliát nem tekintik Isten Igéjének, akkor ajánlom figyelmükbe az előbb már idézett Norman L. Geisler egyik idevágó gondolatát: „Filozófiailag úgy tűnik, hogy Istennek a világ iránti érdeklődésének és tevékenységének a priori valószínűsége nagyobb, mint érdektelensége és tétlensége. Ebből úgy tűnik az következik – hacsak nem feltételezzük, hogy Isten tehetetlen vagy rosszindulatú –, hogy az a vágya, hogy kommunikáljon teremtményeivel, felülmúl minden más indítékot, amely miatt örökre kihagyná az ember megsegítését az igazságkeresésben.”³ Egyszerűbben fogalmazva: ésszerű azt gondolni, hogy Isten törődik a teremtményével, az emberrel, és akarja segíteni annak igazságkeresésében, kommunikál vele. Ha pedig ez így van, de nem tekintjük a Bilbiát Isten Igéjének, akkor hol tudjuk meghallani az ő mondanivalóját? (Mondhatjuk, hogy a teremtett világban, de hát az vajmi kevés, amit onnan megértünk.)
¹ Michael J. Kruger, How a Pagan Philosopher Came to Believe the Scriptures are from God, https://michaeljkruger.com/how-a-pagan-philosopher-came-to-believe-the-scriptures-are-from-god/
² Norman L. Geisler és William E. Nix, A General Introduction to the Bible (Chicago: Moody Press, 1976), 118.
³ Geisler és Nix, 118.
